Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Vasy Géza: Egy legendák övezte életrajz első fejezetei (Kormos Istvánról)

Nemzeti Színházba, Dayka Margitot, Kiss Ferencet, Uray Tivadart tartotta a legnagyobb színészeknek. A nevezetes első verset is ő másolta le magának, s tette el a Bibliában.

Kops Balázs Anna feleségének halála után másodszor is a Kormos családból nősült, s Erzsébettel Budapestre költözött. E házasságból született ifj. Kops Balázs (1929-1985), aki Pesterzsébeten ugyanoda járt iskolába, mint féltestvére, s igen jó tanuló volt. Az apa nem törődött a családjával, ezért felesége elküldte a háztól,25 a gyermeket anyja és a nagyszülők gondozták. A pesterzsébeti elemi népiskola anyakönyvei ugyan még a nyolcadikban, 1942/43-ban is az apát nevezik meg gondviselőként, de ez önmagában nem perdöntő. (Igaz viszont, hogy az 1940/41-es tanévben - feltehetően elírásként - özv. Kops Balázsné szerepel, pedig az anya bizonyosan nem volt ekkor özvegy.) Mikor a már majdnem felnőtt költő-jelölt hiába fordult apjához, hogy segítse a továbbtanulásban, feltehetően dacból is azt kérte, hogy nagyapja fogadja őt örökbe, s vehesse fel a Kormos nevet. A másik ok a költőként ezen a néven való jelentkezés lehetett, a harmadik, hogy a háborús zűrzavarban így esetleg eltűnhetett a katonai nyilvántartásban.24

A Héderváry-birtok különböző helyszínein teltek az első gyermekévek: Moson- szentmiklóson, Mecséren, Ásványrárón, Lickón, Károlymajorban, Ottevényben. Nem tudjuk pontosan, mikor történt a fővárosba költözés. Amikor Fodor András 1949-ben először kereste fel otthonában a költőtársat, s ismerkedik vele, azt jegyzi fel róla, hogy „Árva gyerekként hét évig falun, majd Pesterzsébeten nevelkedett, nagyszüleinél."25 Egy kéziratos önéletrajz szerint: „Kora gyerekkoromban Budapestre költöztünk..."26 Egy Párizsból Fodor Andrásnak írt levél így fogalmaz éppen 40 évesen: „Furcsák ezek a tízéves fordulóim: 20 éves koromban szakadtam el a családomtól, nagyanyáméktól, 10 voltam, mikor Lébényből Győrbe kerültem, először idegenek közé."27 A győri tartózkodás legenda. Az 1970-es években a költő arról beszélt ottani fiatal költőbarátainak, hogy oda járt a bencés gimnáziumba (vallomásai szerint hat gimnáziumi osztályt végzett), s mutatta a házat is, amelyben lakott.28 Kormos István halála után tanítványai kutattak a mondottak után, de a gimnáziumi tanulmányoknak semmi nyomát nem találták. A család 1928-ban költözött a fővárosba.29

A szigetközi első évek a személyiség fejlődése szempontjából meghatározóak. Mind a természet-, mind a társadalomszemlélet leglényegesebb elemei ekkor rögződnek.

A cselédsors és „a kastély e balkáni vár" ellentéte (Katlan), az árvaság és a nagyszülők feltétlen szeretete, a folyók, vizek övezte szigetközi táj egy életre beleivódtak az emberbe, majd az életműbe is. „Az állatokat, a növényeket, a folyókat, tehát a teljes világot magaménak érezhettem, az eszmélés első pillanataitól. Legeslegelső emlékem, hogy egy szamár nézett rám."50

Az érettkori költészet egésze tanúskodik a szigetközi élményvilág költői világképet meghatározó voltáról, s a korai versek akkori átdolgozásával együtt arról is, hogy ezeknek az élményeknek a teljessége, egyedisége - tehát szigetközisége és Kormos Istvánossága - csak a hatvanas években válik megkerülhetetlenné, részben talán a párizsi évek ellenpontjának köszönhetően. Legösszetettebben az Atlantisz szemléltetheti mindezt.

Nevezetes, mert a Szegény Yorick kötet ajánlásában említett legkedvesebb, kétéves korabeli játéka egy fém hőmérőtök, amelybe egyszer homokot töltögetett az út közepén, miközben a hazafelé tartó tehéncsorda furcsán ugrándozva kerülgette őt. Nem lehet sokkal későbbi emléke, hogy egy vályoggödörbe lépve a tavaszi kiöntéseknél, majdnem megfulladt, de nénjei kimentették, aztán persze jól megverte őket a nagypapa. Tíz menet hajtása után egyszer ingyen ülhetett a búcsús körhintájára. Ferenc nagybátyja kicsi szekeret faragott neki, egy komondort fogott eléje a gyermek, s játszott naphosszat. Talán ötéves lehetett, amikor a szokásos karácsonyi, kastélybeli gyerek-megajándékozáson botrányt csinált: utolsónak maradt s valamiféle dacból a kucsmájába rakott ajándékokat szétszórta, majd tűrte, hogy összeszedjék, s ismét neki adják.

85