Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Vasy Géza: Egy legendák övezte életrajz első fejezetei (Kormos Istvánról)
Vasy Géza Egy legendák övezte életrajz első fejezetei Kormos Istvánról Az írói életmű és az életrajz kapcsolata többféle lehet. Eleve másfélék a megtörtént életutak: vannak köztük rendkívül eseményesek, fordulatosak, s vannak olyanok, amelyekben semmi különlegesség nem fordul elő. Köztük ezernyi változat. S bármiféle is a tényanyag, az alkotók egy része fontosnak tartja, közérdekűnek az életmű mellett az életrajz nyilvánosságát is, egy másik póluson pedig azok találhatók, akik az életrajz lényegtelenségét, szinte az életmű és az életrajz egymástól való függetlenségét vallják. Radnóti Miklós költészetének megértéséhez nélkülözhetetlenek az életrajzi események, a történelmi háttér, de már a nemzedéktárs Weöres Sándor esetében ezt korántsem állíthatjuk ilyen határozottan, neki szinte nincs is életrajza, sokkal inkább az életmű alakulásának van története. Kormos István különös, szinte besorolhatatlan változatra lehet példa. Ifjan életrajzias költőként indult, majd hosszú hallgatások után a hatvanas években olyan költészetet formált, amelyben a vallomásos, a tényszerű életrajzi elemeket sem nélkülöző hangvétel ötvöződött az általános-elvont orpheuszi jelleggel. Bár egy nemrég lezárult korszak alkotója, s barátai, kortársai jelentős mértékben ma is köztünk élnek, életútjának számos elemét homály fedi. Bizonyos dolgokról, életének bizonyos szakaszairól soha nem nyilatkozott, vagy csak nagyon keveset árult el, s nemegyszer közléseit is fenntartásokkal kell kezelni. Az elhallgatás mellett hajlamos volt ugyanis az önlegendásításrals. Amit magáról, környezetéről mondott, az olykor a fikció, a költői átformálás világába vezetett. S mivel életrajzának tényeit döntő mértékben tőle magától tudhatjuk, bizonyos óvatossággal kell kezelni mind a prózai írásaiban, interjúiban közölteket, mind jelenleg ismert leveleit, mind a barátok emlékezetében megőrzötteket, beleértve Fodor András rendkívül információgazdag naplójegyzeteit. Kormos Istvánnak van tehát egy jelentős mértékben önmaga által alkotott legendás életrajza, s van egy csak részleteiben ismert valóságos. Bármilyen meglepő, ezt a huszadik század közepi valóságos életrajzot teljes egészében feltehetően soha nem fogjuk megismerni.1 Csak a fiktívet tanulmányozhatjuk teljeskörűen, megsejtvén közben azt is, hogy ez a fikció is alakította a valóságos életrajzot is: az egyén előbb-utőbb sok mindent elfogadott abból, amit a költő kijelentett alkotásaiban. Az mindig is sejthető, sőt tudható volt, hogy Kormos István hajlamos életrajzának le- gendásítására. Nemcsak barátai, hanem legközvetlenebb hozzátartozói előtt is rejtve maradtak életének korántsem mellékes történései, s nemcsak a múltból, hanem a mindenkori jelen időből is. Ami megismerhető volt, abban viszont nem találhatott senki komoly ellentmondást, eltekintve a személyiség magjához tartozó ellentmondásosságtól. Tehát, amit beszélgetésekben, vallomásokban, interjúkban elmondott az ember önmagáról, ugyanazt mondta el másfajta eszközökkel a verseiben is. A múltat illetően - s itt lényegében az 1947 előtti évekről van szó - nagyon kevés volt az információ, ám az eredetről mindig az hangzott el, hogy ő törvénytelen gyerek, anyja belehalt a szülésbe, apját pedig nem ismerte. Ez azonban olyan eredetmonda, amely nagymértékben átformálja a valóságos életrajzi adatokat. Kormos István megteremtette a maga költői életrajzát, s a civil életben is ahhoz tar82
