Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - „Lányaim” (Beszélgetés Németh Magdával, Judittal, Ágnessel és Csillával édesapjukról, Németh Lászlóról) (Készítette: Erdélyi Erzsébet – Nobel Iván)

mindent el akart olvasni, de már nem gyűjtötte a könyveket, ahogy a kéziratait sem gondozta soha.

Magda: Ezt a '44-es választóvonalat szeretném egy kicsit hangsúlyozni, mert akkor az egész család élete megváltozott. Ez a bizonyos Törökvész úti ház akkor teljesen tönkrement, és másfél évig teljes nyomorban élt a család, és később sem volt arra lehetőség, hogy egy fedél alatt normális körülmények között éljünk. Ugyanis, amikor visszajöttünk a Törökvész úti házba, egyetlen kilincs és zár nem volt sehol, és csak a földszinten volt két szoba beüvegezve. '49 elején el is kellett adnunk ezt a házat, úgyhogy a család élete merőben megváltozott '45 januárjától, amikor Püski Sándor elvitt minket Békésre. Ami engem illet, én a Törökvész úti házba, a családi otthonba azután már csak rövid időre kerültem vissza, miután azt renoválták, mert nagyon hamar férjhez mentem. Később már a Szilágyi Erzsébet fasori lakásba is csak vendégként jártam haza. Az amúgy is egy más szituáció volt, mert albérlőket kellett tartaniuk a szüléinknek, hogy valahogy megéljünk, és a tér is sokkal kisebb lett, mint előtte; tehát apunak könyvet gyűjteni sokkal nehezebb volt, mint mondjuk a Törökvész úton, ahol volt egy saját szobája. Az élet minősége ilyen szempontból döntően megváltozott, és én úgy érzem, hogy - legalábbis Juditnak meg nekem - Budapest ostromával lezárult a gyerekkorunk. Azután már felnőtt problémákkal kellett szembesülnünk.

Judit: Apu 1945 után Hódmezővásárhelyen kapott állást. A család oda lemenni nem tudott, de azért valami megmaradt, ami legszebb emlékeim közé tartozik, és azt hiszem, hogy a testvéreimnek is. Én már férjnél voltam - én is nagyon korán mentem férjhez -, már férjnél volt Magda is. Ágnes talán még nem. Anyu meghívott minket minden vasárnap. Ebéd után a férjek újságot olvastak, mi, a négy lány pedig anyuval beszélgettünk. Apu, ha otthon volt, mindig bejött, és azt mondta, hogy most egy kicsit megmártózik a családi iszapfürdőben. Ezek a beszélgetések a legszebb fiatalkori emlékeim közé tartoznak.

Ágnes: Ez valóban így volt. Ezek a vasárnapok csodálatosak voltak. Még a könyvtárral kapcsolatban szeretnék annyit mondani, hogy nézegetve édesapámnak a régi füzeteit, a negyvenes évekből találtam egy olyan lapot, ahol leírja azt, hogy francia könyvekre, német könyvekre gyűjt, tízezer forintból szeretne összeállítani egy könyvtárat. Tehát tervezgetett akkor még, de nem volt meg rá a pénze. Nagyon érdekes volt ezt a jegyzetet olvasni, és látni, hogy egy könyvtárat tervez magának, és ábrándozik arról, hogy miket venne.

Magda: Idegen nyelvű könyvei hozzám kerültek végül is, mert nem volt senkinek elég helye a családban, hogy fölrakja a könyvespolcra. Egy részüket át kellett köttetni, amelyeket a Törökvész úti ház romjaiból húzkodtuk ki, mert azok nagyon rossz állapotban voltak. Ezek most az én lakásomban vannak, és nagy becsben tartom őket. Ami még megmaradt, az is több mint ezer kötet, inkább közelebb az ezerötszázhoz.

Ezekből is kiderülhetett a nyelvek iránti vonzódása.

Magda: Igen. A könyvek legalább tíz nyelven íródtak. Vannak közöttük nyelvtanok, és azokból látni lehet, hogy milyen nyelvekkel foglalkozott. Szokása volt, hogy a margóra kiírt szavakat, amikor olvasott egy-egy könyvet; úgyhogy egyszer egy filosz, akit ez érdekelne, nagyon érdekes anyagot találna arról, hogy milyen külföldi irodalommal foglalkozott, és hogyan tanulta a nyelveket.

Judit: Rendkívüli széleskörű érdeklődésére hadd mondjak egy példát. 1929-ben fedezték fel, hogy a világegyetem tágul, '32-ben jelent meg erről Eddingtonnak egy könyve. Ez apunak már '33 vagy '34-ben megvolt. Ugyanezt mondhatom el a filozófia, gazdaságtan stb. könyveiről is, tehát minden iránt érdeklődött, és ez a könyvgyűjteményében is megmutatkozott. A magyar nyelvű könyvei viszont elvesztek. Ugyanis a rózsadombi romos házunkban csak egyvalaki lakott egy kis szobában. Odamentek egy hamis írással, hogy apu odaadta valamilyen iskolának a teljes magyar nyelvű könyvtárát, és elvitték. Később a Teleki piacon lehetett kapni ezekből, például az apunak dedikált könyvekből is.

67