Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - „Egy jövő-forma primitív előfutárai vagyunk” (Sokszólamú beszélgetés Zalán Tiborral egy virtuális irodalmi szalonban)

meg egyáltalán nem. Azt hiszem, a mai költészetben már nincs ilyen közvetlen belépője a múzsának a lírikus világába, mint volt régen. Talán Mallarmé mondta, hogy a költészet nem gondolatokból áll, hanem szavakból. Nos, valahogy így van ez a múzsákkal is. A modern költészet is távol tartja magát az érzelmektől és azok közvetlen megszólaltatásától. Kicsit töketlen lett ez a mai költészet. Szavakkal pepecsel, miközben kínosan ügyel, hogy semmi köze ne legyen az érzelmek világához. Szócsorgatás, szómanipulálás, szópöcskölődés. A nő, mint múzsa, szinte már megbocsáthatatlan vétek.

Azért, tudnod kell, én egy konzervatív alkotó vagyok, még mindig.

Berniczky Éva: Mintha egyre inkább divatba jönnének a nő-írók. Lehet, hogy a férfi-írók meg kimennek a divatból? Szerepcsere történt? A Múzsa kezdett el írni - és te leszel az, aki homlokon csókolod őket?

Zalán Tibor: Én ezt a női költő-divatot nem vettem észre. Lehet, nem figyelek oda eléggé. Vannak női költők környezetemben, de nőiségükre sose gondoltam, amikor költőként figyeltem rájuk. És fordítva, ha nőként, eszembe nem jutott, hogy költők lennének. Én ezt rendjén valónak gondolom. Ami a homlokot illeti, nem eléggé erotikus része a testnek számomra, már ami a csókolódzást illeti. Akkor inkább lejjebb vagy följebb. Ha más nincs, jó a homlok is. És semmiképp sem tennék különbséget nő- vagy férfiköltő között. Ez nem olyan, mint a boksz. A divatnak egyébként sincs neme. Ha divatba jönnek a női költők, már nem is érdekelnek, mert azt jelenti, hogy már nem fontosak, csak a szoknyájuk alá fújtatták a szelet. De most látom, te nő-írókról kérdeztél. Azokhoz nem értek.

Dalos György: Szövegszerkesztő, diszkett, e-mail - az irodalom termelőeszközei. Mi lesz a ceruzával?

Zalán Tibor: Valamit kihagytál, kedves Gyuri! A diktafont. Mert mit tesz a magyar lírikus? Elindul a munkahelyére (előfordul, Kolibri Színház), az Árpád hídon áll a forgalom, előkapja a diktafonját, és mondja, és csak mondja, és teljesen meg van győződve arról, hogy az életmű legfontosabb része történik meg éppen. Aztán jön az általad fölemlített szövegszerkesztő, a diszkett, az e-mail, stb. Én számítógép-hívő vagyok. Nem hiszem, hogy minőségi különbség van aközött, amit ceruzával vagy billentyűzettel írunk. Én spéciéi szeretem a ceruzát, de nem szeretem a leírt szöveget bepötyögni utólag a gépbe. Fölösleges játék. Talán a saját személyiségüket nagyon szerető embereknek fontos a ceruza, illetve a kézírásuk. Félig az utókorban gondolkodás kényszere is ez. Én azokat a kézirataimat is azonnal kidobom, amiket véletlenül vagy kényszerből kézzel írok. Nem gyűjtöm magamat. Bármilyen furcsa, a ceruza éppen olyan szükségesen rossz eszköz, mint a klaviatúra. Ha rögtön rámondhatnánk a gondolatainkat a papírra, az lenne az igazi. A többi merő eszköz-kérdés.

Békés Pál: Miközben gratulálok Zalán Tibornak friss Szép Emő-díjához, melyen még meg sem száradt a Halvérfesték, érdeklődnék, milyen új színdarab-terveken töri a fejét. Sőt, tovább mennék a már-már tapintatlan puhatolódzásban. Noha az új Nemzeti Színház egy bravúros, hökkentőén és forradalmian újszerű gondolat jegyében az Ember tragédiájával nyitja első évadját, de ha nem így esett volna, és ésszerűen cselekszenek, vagyis Zalán Tibort kérik fel a nyitódarab megírására, akkor mivel kényeztette volna el közönségét a mester?

Zalán Tibor: Hálás kérdés, Anton Pávlovics, különösen a ha tetszik benne. Az új Nemzeti egyébként többször is megkeresett, nem ha, hogy orvul kicsalja tőlem a Vérhal-esték, avagy a Vérfal hess tyúk című többszintes darabomat, de nem álltam kötélnek. Maradt nekik ez a Madách, aki azért nem egy dramaturg-genie, ha jobban megkaparjuk, egy kész tragédia az egész. Köszönöm a gratulációt, én ártatlan vagyok. Ami a terveket illeti, egy Unferlédi című darabon töröm a fejem lassan öt éve, és még mindig nem jutottam tovább a szereplőlistánál. Az viszont impozáns. Meg írom a Münchausen báró holdszínházát, egy felvonással meg is vagyok, de lassan el kéne kezdeni a cselekménnyel is foglalkozni, mert egy darabnak azért szólnia kell, egy idő után, valamiről.

55