Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - „Egy jövő-forma primitív előfutárai vagyunk” (Sokszólamú beszélgetés Zalán Tiborral egy virtuális irodalmi szalonban)
„Egy jövő-forma primitív előfutárai vagyunk" Sokszólamú beszélgetés Zalán Tiborral egy virtuális irodalmi szalonban Vass Tibor: Tiborom, ha nem veszed rossz néven: érdekelne, milyen név van az úttörő igazolványodban, a magyar-orosz szakos diplomádban, az útleveledben, és milyen név lesz a halotti bizonyítványodban? Mikor szereztél magadnak nevet? Szerinted miről vagy nevezetes? Zalán Tibor: Az úttörő-igazolványomban, de jó is lenne, ha meglenne, kedves Vass Tibor, Lipák Tibor név van. A magyar-orosz szakos diplomámban is. Az útlevelemben már - mert viszonylag új útlevelem van - a Zalán-Lipák Tibor szerepel. Viszont, az előző útlevelemben megint csak Lipák Tiborként voltam jelen, aminek nagy hasznát láttam, mert például a román határon Zalán Tiborként kerestek és kereshettek (hogy mi okból, erről talán erdélyi barátaink többet tudnak), és nem találtak meg, tehát nyugodt szívvel jöttem-mentem keresztül, át rajtuk. A nevemet 1974-ben szereztem, és a Tiszatáj akkori szép és fiatal titkárnőjétől kaptam. Kellett egy írói név, én nem tudtam akkor, miért, Ilia Mihály, a Tiszatáj akkori főszerkesztője tudta. A titkárnő felütötte a naptárt, és azt mondta: legyél Ábel. Mondtam, hogy nem, mert az túlságosan foglalt irodalmi név. Felütötte megint, és azt mondta: legyél Zalán. Ez tetszett. Sietnünk kellett, mert borozni indultunk az éjszakába, és Ilia főszerkesztő megtiltotta neki, hogy mindaddig eljöjjön velem borozni (elsőéves egyetemista voltam), amíg nem találok nevet. Nagy tétek voltak tehát lerakva a nevem körül. Hogy miről lennék nevezetes? Hát a nevemről. Ha. A halotti bizonyítványomban is ez a Zalán-Lipák lesz, öreg vagyok már a változtatásokhoz. A Lipákot apám miatt tartottam meg, aki kubikos ember lévén, az istennek nem akarta megérteni, miért nem jó a Lipák név egy költőnek. Azt gyanította, kubikossága miatt nem jó nekem ez a kedveske szlovák név. Magyaráztam én neki, hogy a magyarban -pák végződéssel ilyen szavak vannak csak: tirpák, cserpák, pupák. Nem felemelő jelentéstartalommal. Hát, ez lesz. De én már nem fogom ezt látni. O sem. Balia D. Károly: Szoktál-e még ígéretes ifjú költőket a Vígszínház lépcsőjén ülve, saját kötetedet olvasva várni? (Mert Kortárs-szerkesztő-korodban engem így vártál, amikor telefonon A Pánsíp Irodalmi Szalon a kárpátaljai Ungváron működött két éven keresztül Balia D. Károly és Berniczky Éva vezetésével. A havonta tartott összejöveteleken számos művészt: írókat, színházi embereket, képzőművészeket és tudósembert, tanárt, újságírót láttak vendégül és biztosítottak számukra könyvbemutatók, előadói estek keretében bemutatkozási lehetőséget a törzsközönség szűkebb baráti-szakmai tagsága előtt. 2001 őszén „a Szalon az égbe ment": felköltözött az Internetre, hogy Balia D. Károly webrendszerén belül, az UngParty kávéházban működjön tovább. A szalon első virtuális vendége Zalán Tibor volt 2001 októberében, akinek a felkért barátok, kollégák - és az oldalt böngésző olvasók - e-mailban tehettek fel kérdéseket - Torontótól és Chicagótól Berlinen, Budapesten és Békéscsabán át - Ungvárig. Ezekre a vendég ugyanilyen módon válaszolt, és a szövegek folyamatosan gyarapodtak a honlapon. Az egybeszerkesztett végeredmény rövidített változata, úgy gondoljuk, a Forrás olvasóinak a figyelmére is érdemes. 49
