Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – V. rész)
- Elhozzuk a családjához - bizonygatta Tölgyesi Mihály, és megrovóan nézett rám. - Persze bizonyos ellenszolgáltatásokat várnak tőlünk felsőbb körökben. A tábornokok és a politikusok. Most már Rézi is megrovóan nézett rám.- Tegyetek meg mindent Stefi kiszabadításáért, de te nehogy megint bajba keveredj. Egyszer majdnem kivégeztek, és akkor én is úgy éreztem, hogy gyorsan meghalok.- Élni fogsz - mondtam. - Ha a magad dolgával törődsz. Az asszonyok legyenek jó feleségek és jó családanyák. Ennyi untig elég. Levehetnéd már magadról ezt a fekete templomi ruhád. Miska ugyan nem fog nálunk ebédelni, én viszont kezdek megéhezni. Jó feleségek nem templomi ruhában főzik a vasárnapi ebédet. Rézi felállt, elindult a szoba felé, hogy átöltözzön, hirtelen megtorpant, a táskájába nyúlt.- Hazafelé benéztem Deszánkához...- Hogy megy a német beszéd?-Jól. Adott egy borítékot, azt mondta, hogy csak te nyithatod ki. Elővette a borítékot, átnyújtotta. Óvatosan felbontottam, láttam, hogy pénz van benne és egy kis fehér papírcetli. A pénzt nem mutattam, csak a papírt vettem ki, azt írta rajta: „Jövő héten elkezdheti az utazgatást. Vrbas, Subotica, Növi Sad." Rövid, egyszerű üzenet volt, mégis sokáig tartott, amíg megfejtettem, hogy illene már Verbászra, Szabadkára és Újvidékre utaznom. Ciril betűkkel írták, és én Lusztig Kornéltól csak magyar, német és héber betűs könyvet kaptam megőrzésre, a magyar könyveket rendszeresen olvastam, Rézi néha belelapozott a német könyvekbe, a zsidó betűket senki sem tudta már elolvasni Szenttamáson, ciril betűs könyveket pedig nem hagyatékozott Lusztig Kornél.- Miről van szó? - kérdezte Rézi. Zsebembe tettem a borítékot és az üzenetet.- Sztoján véletlenül találkozott Kuglicz Ferivel a verbászi vasútállomáson. Feri azt üzeni, hogy szeretné, ha meglátogatnám.- Ő az a begluki Kuglicz, aki a cukorgyárban dolgozik?- Igen. Lehet, hogy félretett nekem néhány kiló cukrot. Valamikor egészen jó barátok voltunk, jövő héten meglátogatom.- Sztoján ezért ír levelet? Megmondhatta volna...- Belésulykolták a titkolózást. Táborparancsnok volt, meg egyéb bizalmi helyeket is betöltött. Az ilyen emberek szeretnek leragasztott borítékban üzengetni jelentéktelen ügyekben is. Rézi még kételkedve ácsorgott a konyha közepén, szerencsére Tölgyesi Mihály gyorsan átbeszélte a dolgot.- Ha már Verbászra utazik, benézhetne az egykori Kohlmann tanyára is. Úgy hallottam, hogy azt most a kövér Zavarkó Bandi bérli. Kár, hogy elment Szenttamásról. A legbutább kártyás, akivel valaha találkoztam, de imádja a kártyát, sok pénzt elnyertem tőle. Mindig volt pénze. Az ilyen nagydarab, buta emberek szeretnek dolgozni, és sokat is dolgoznak, munkával tudnak pénzt keresni, kártyázni viszont sohasem tanulnak meg. 25
