Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Zelei Miklós: Baltakrémleves (színpadi játék)
SZIKSZAINÉ: - Csak letagadják ezt is, mert nem tudnak megbirkózni vele. Berántják egy autóba, és már viszik is, Törökország, Ukrajna. Ki tudja hova. Onnan Amerikába, Angliába, a gazdagoknak. SZ1KSZAI: - Ilyesmi csak a filmekben létezik. SZIKSZAINÉ: - Megszerzik az egészségügyi adatait, hát meddig tart! És máris tudják, ki veszi meg. SZIKSZAI: - Lehetetlen. Csúcstechnika kell hozzá! Nem gondolod komolyan, anyja, hogy itt, Szodomán titokban felépülhet egy klinika, ahol a szervkivételt meg lehet csinálni. Titokban olyan orvosok és asszisztensek költöznek ide, akik egy ilyen operációt titokban meg tudnak csinálni, azután a szervet titokban kiviszik az országból, és egy fél vagy egy egész nap alatt titokban még célba is érnek vele. Micsoda különleges szállítóeszközök kellenek hozzá, hűtés, tárolófolyadékok. Elképzelni se tudjuk. Elképzelni se. (Döbbenten elhallgat.) Csak én hittem el! Hogy énÖ SZIKSZAINÉ: - Mit hittél el? SZIKSZAI: - Semmit. Csak hangosan gondolkodtam. SZIKSZAINÉ: - Halkan se tudsz. Mit hittél el? SZIKSZAI: - Mondom, hogy semmit! Hányszor mondjam, hogy semmit? Semmit! Semmit! Semmit! SZIKSZAINÉ: - Ne ordíts, Jani. Mit tudsz? SZIKSZAI: - Mit tudnék? Ugyan mit? SZIKSZAINÉ: - Te tudod, hogy mi történt. SZIKSZAI: - Nem igaz. SZIKSZAINÉ: - Elszóltad magad. Ismerlek. Tudom, hogy tudod. SZIKSZAI: - Ugyan Etukám, még a rendőrség se tudja. Én honnan tudnám? SZIKSZAINÉ (sírva és kiabálva odaugrik Szikszaihoz): - Hazudsz! Mi történt a gyerekkel? (Nekiesik Szikszainak, tenyérrel kezdi püfölni Szikszaifeje tetejét.) Nekem ne hazudj! Mi történt? Mi történt? Mondd meg, te rohadék, most azonnal. SZIKSZAI (védekezik, takarja a fejét): - Segíteni akartunk a családon. SZIKSZAINÉ: - Milyen családon? (Abbahagyja a piifölést.) SZIKSZAI: - A miénken. SZIKSZAINÉ: - Nekünk nincs családunk. Mi történt? Mit csináltál? SZIKSZAI: - Árpi elhatározta, hogy harmincezer dollárért eladja az egyik veséjét. SZIKSZAINÉ: - Úristen! SZIKSZAI: - És tizenötezret neked ad, tizenötezret meg nekem. SZIKSZAINÉ (lehuppan): - Úristen. És te hagytad? SZIKSZAI: - Én? SZIKSZAINÉ: - Nem hagytad. Te találtad ki. SZIKSZAI: - Én? SZIKSZAINÉ: - Igen, te. SZIKSZAI: - Azt terveztük, hogy kifizetjük az adósságokat, és beindítunk egy vállalkozást, amiből rendbe tesszük a család megélhetését. SZIKSZAINÉ: - És most hol van a gyerek? SZIKSZAI: - Nem tudom. SZIKSZAINÉ: - Hazudsz. 33
