Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Zelei Miklós: Baltakrémleves (színpadi játék)
SZIKSZAI: - Nem hazudok. Odamentem a megbeszélt helyre, ahova Árpika a klinikát mondta, hogy elhozzam őt is meg a pénzt is, de nem volt ott semmi, csak egy üres telek. SZIKSZAINÉ (a telefonkagylót fölemeli, bólogat, aztán a helyére teszi): - Az elrabolt szerv az elrabolt gyerekben utazik. Nem kell különleges szállítóeszköz. Árpika. Rá tudtad venni, hogy előttem titkolózzon. Hogy előttem elhallgassa, amit tervez. SZIKSZAI (az ablakhoz megy): - Anyja, nézd csak, elhallgatott a riasztó. SZIKSZAINÉ (viszi magával a telefont): - Van, hogy egész éjjel üvölt. SZIKSZAI: - Megtaláljuk. SZIKSZAINÉ: - En vagyok a hibás. Én rontottam el. SZIKSZAI: - Beíratjuk a főiskolára. És minden rendben lesz. Úgy, mint régen. (Maga is elhiszi, amit mondott.) SZIKSZAINÉ: - Nem mondta el. SZIKSZAI: - A nászutunkon, a barátságvonaton, emlékszel, hogy elbolondoztunk? SZIKSZAINÉ: - A villanyfúrókészlettel az ülés alatt. SZIKSZAI: - De a vámosok... SZIKSZAINÉ: - Hagyd már abba. SZIKSZAI: - Hát hoztunk... SZIKSZAINÉ (A szekrényhez ugrik, sorban kirángatja és földhöz vágja az üres fiókokat): - Ezt hoztuk! A semmit. SZIKSZAI (szedi föl a fiókokat, és teszi a helyükre): - Anyja... SZIKSZAINÉ: - Itt van ezekben az életünk. SZIKSZAI (a karjában üres fiókkal ügyetlenkedve): - Hagyd már abba. SZIKSZAINÉ: - Meg ebben. Minden, amit elértünk. SZIKSZAI (föl akarja venni az újabb földhöz vágott fiókot, és azokat is leejti, amelyeket már fogott): - Csak mi segíthetünk magunkon, anyja. (Végre sikerül a helyükre tenni a fiókokat.) SZIKSZAINÉ: - Nincs senkink, semmink, csak az elveszett fiunk. SZIKSZAI: - Árpi, Árpi... SZIKSZAINÉ: - Csak ő hiányzik. Mi nem hiányzunk egymásnak. Rég nem hiányzunk. Az is lehet, hogy sose hiányoztunk. De Árpinak mindig is hiányoztunk? Milyen furcsa. Talán azt akarta, hogy megtalálja a szüleit? SZIKSZAI: - Etelkám. Ha újra... SZIKSZAINÉ: - Árpikám. SZIKSZAI: - Elmegyünk újra a rendőrségre. Elmondom, amit eddig eltitkoltam. SZIKSZAINÉ: - Menjünk. SZIKSZAI: - Én föladom magam! SZIKSZAINÉ: - Én is. SZIKSZAI: - Újra végigjárom a várost. Újra elmegyek mindenhova, ahol meg szokott fordulni. SZIKSZAINÉ: - Megyek veled. SZIKSZAI: - Ki tud róla? SZIKSZAINÉ: - Ki látta? SZIKSZAI: - Oda is elmegyünk, ahol sose járt talán. 34
