Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Zelei Miklós: Baltakrémleves (színpadi játék)
ÁRPI: - Ma? Milyen hirtelen. SZIKSZAI: - Hirtelen! Minden megy, pont úgy, ahogy az Angyal úrral átbeszéltük. Mi komoly emberek vagyunk, és te is ott bólogattál, édes fiam! Mit kell ezen annyit gondolkodni. Utólag. Üzletben ez nem járja. ÁRPI: - De hátÖ SZIKSZAI: - Na ide azt a sört. ÁRPI (bedobálja az érméket, hozza a sört): - Mindjárt. SZIKSZAI (a zsebéből az asztalra tesz két féldecis üveget): - Rum. Neked őriztem direkt. Két ampulla rum. (Kinyitja az ampullákat.) Csak akkurátusán, ahogy az Arnóczky doktor szokta. Emlékszel rá. ÁRPI: - Nem. SZIKSZAI: - Igaz, mire te születtél, ő már otthagyta Gomorát. Hévízen lett neki állása, a Csokonai reumán! Biztos kurva gazdag is azóta. Tudod, én is mehettem volna az orvosegyetemre. De áldozatot hoztam inkább, erre igyunk! Az áldozatra. (Az egyik ampullát a fia kezébe nyomja.) A sört meg rája fojtásnak. ÁRPI: - De én nem ihatok. SZIKSZAI: - Férfiak vagyunk. Két gomorai legény! Benyeljük! ÁRPI: - Edzés lesz holnap is. SZIKSZAI: - Holnap biztos nem. Egy hétig egész biztos nem. De utána pont olyan formában leszel, mint most. Na isten-isten. Fenékig! ÁRPI: - Hát, isten-isten. (Föllmjtják a rumot.) SZIKSZAI: - Csapassuk széjjel, Árpikám. (Meghúzzák a sört.) Az Angyal úrral mindent újra átbeszéltünk, pontosítottunk. A dolog ezer százalékosan biztonságos. Semmi, de az égvilágon semmi rizikója nincsen, ugyanakkor mindent megold, mint egy főnyeremény! ÁRPI: - Beindítod a vállalkozást? SZIKSZAI: - Árpikám, azt hiszed, hogy én nem megcsinálnám ugyanezt? Szó nélkül eladnám én is az egyik vesémet. De én már nem kellek senkinek se részletekben, se egészben! Elment az idő. De az Angyal úr megnyugtatott, hogy az ilyen kisportolt, életerős, energikus fiatalokra, amilyen hála istennek te is vagy, apád fia, hatalmas a kereslet. ÁRPI: - És hogy fog ez lebonyolódni? SZIKSZAI: - Úgy, hogy ezt még anyja se tudja meg, Árpikám. A mi titkurik. ÁRPI: - De hogy megy? SZIKSZAI: - Az Angyal úr mindent elmondott. Az Angyal úr a műtét után rögtön átadja a megbeszélt összeget. Az Angyal úrban abszolúte megbízhatunk. És ha már túl vagyunk rajta, kifizetünk néhány adósságot. Nem mindet, nem mindet. Aki máma minden adósságát kifizeti, az hülye. ÁRPI (egy kicsit az apját karikírozva): - Egy részét, hogy azért urak is maradjunk. SZIKSZAI: - Úgy, úgy Árpikám. Amit az Angyal úr mond, az egy garancia. És beindíthatjuk végre a vállalkozást. Csak nem kéne ennyit akadékoskodni, Árpikám. Ezt teheted apádért! ÁRPI: - Eddig még soha nem sikerült beindítanod egy vállalkozást se. SZIKSZAI: - Csakhogy erről meg nem én tehetek. Mindig hiányzott valamilyen feltétel. Vagy ha együtt volt minden, akkor a pénz hibádzott. Likviditási probléma! 25
