Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Zelei Miklós: Baltakrémleves (színpadi játék)
verve kimegy a színpad széléig.) Aztán szép csöndben visszasompolygott. Sok a szemét az emberiségben. (Visszalopakodik.) Várt az ajtóban, és amikor kinyitottam, a képembe ordította, negyvenhétezer! Akkor még csak annyi volt. A hatszázötvenezer- nek a fele is elég volna. Akkor kifizetném a villanyt. Vagy a gázt. A lakbért. Lehetne válogatni, és egy csomó lóvé még meg is maradna! Ha otthon maradtunk volna Gomorán, akkor még ennyi se kellene. Ott másképpen forog a pénz. Azért tudott minden olyan olcsón elmenni. Legelsőnek a gépállomás. A gépállomások a kapitalizmus falusi előőrsei! Valami Warema, vagy Arema vette meg. Egy német cég! A Hitler csak megjött, a Sztálin meg mehetett a jó anyjába. Ez van. Oda építkeztek a Waremáék, ahol a Báthori néni háza volt. A Rózsi néném háza. Annak a helyén van az irodájuk. Majdnem az összes dolgozót elzavarta a Warema. A maradék meg milyen nyomott pénzért melózik! De a Waremát is meg lehet érteni! Munkahelyet teremt, ha egy fizetésért négy embert vesz föl. Onnan temettük a Rózsi nénémet közköltségen, ahol a Warema van most. A vénasszony megvette magának a koporsót, ott feküdt az ágya végiben. O meg minden este mellette térgyepült, énekelt, hadarászta a rózsafüzért. De már nyomás volt egy kicsit. Beütéses. 'Sz evett három helyett. Mire meghalt, úgy kihízta a koporsót, hogy nem bírtuk négyen se belegyömöszölni. Árpi Szikszói utolsó szavainál már ott áll az ajtóban. Jó kiállású, sportos, tizennyolc év körüli gyerek. Hátizsákot cipel, s az oldalán is lóg valami sportcucc. A Szodoma SC kék trikója feszül rajta. ÁRPI: - Szia, apja. SZIKSZAI (mintha egy szép álomból szakadna ki): - Árpi?! Megint elkéstél! Mindig késel! Soha nem lehet számítni rád. Ülj le, fiam. Ülj le. ÁRPI: - Bocs, apja, edzés volt. Mindig meghajt a végén az edző. SZIKSZAI:-Aha. ÁRPI: — Külön engem, nem tehetek róla. SZIKSZAI: - Az edző! Külön téged? ÁRPI: Igen. SZIKSZAI: Nem tudott anyja megnevelni. Én kellettem volna! O mindent elrontott. Igaz? ÁRPI: - Nem. SZIKSZAI: - Hiányzott a pontosság, a fegyelem, a kitartás. Csakhogy arról meg nem én tehetek, hogy el kellett válni. ÁRPI: - De meg tudott anyja nevelni. SZIKSZAI: - Ugyan, fiam! Ne vitatkozzál. A főiskolával mi lesz? Mert ne már mindig csak az edzés. ÁRPI: - HátÖ Tanulok. SZIKSZAI: - Na, azért mondom. (A fia kezébe nyomja a pénztárcáját.) Két sört! ÁRPI: - Tudod, apja, hogy én nem iszok. SZIKSZAI: - Ma iszol. Ma van a nagy nap. Áldomás, Árpikám! 24
