Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Zelei Miklós: Baltakrémleves (színpadi játék)
nek a szkinhedek, meglátják a nagy díszkivilágítást, oszt szétverik a pofájukat. Hülyeség. Senki nem utálja a cigányokat, csak ne lopjanak. Mondjuk, a szomszédban nem is lopnak. Arrébb mennek egy kicsit. A harmadik szomszédba. (Iszik, gondolkodik.) De az nagyon pihentető volt Gomorán, hogy ott aztán senki nem rohan. Ha helyben akarsz maradni, ott aztán marha jó. Statikusra vedd a figurát! Képzeld el, hogy a vendéglőben én voltam az egyetlen vendég. Hátradőltem, unikumot sörrel! Utána bojtárleves, libamáj, fagylalt, vörösbor, kávé. Ugrált is körülöttem a pincér, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Emlékezett rám. Hallgatott is, mint a sír. (Föl- ugrik az asztalra, és ordítva énekel.) Dicsőségünk nem múlik el soha, Evek múltán sem halavány: Mert Gomorát elfoglalta Sok amúri partizán. Tehén vagyok én Gomorán, azér' bőgök ilyen furán! Rosszul fejnek, csíp a harag, húsz liter bor bennem maradt! Húsz liter bor van bennem! Húsz liter bor van bennem! Jaj, de bőgős a kedvem! Búúú! Búúú! Mú! Mú! Mú! (Az utolsó strófa első két sorát a Hallod-e te körösi lány dallamára énekli, a többit csujogatja. Amikor vége, lehuppan az asztalra, de úgy, mint akit minden ereje elhagyott.)- Ki a franc akarta volna az én beleimet kitaposni? Hülyeség, Árpikám, hülyeség. Se én nem tapostam ki senkinek se a beleit, se nekem nem taposta ki senki. Ilyen volt ez a nap. De tegnap én voltam az egyetlen vendég Gomorán a Kacsában! Aranykacsa nagyvendéglő, Gomora. Hát, volt éppen elég ideje rá a pincérnek, hogy csak velem foglalkozzon. És az egészért fizettem annyit, amennyiből itt Szodomán állva se lehet jóllakni. Gomorán még van értéke a pénznek! Mekkorákat mulattunk ottan, jaj, anyám. Brigádünnep, május elseje, téeszbál, nagy október, kiváló dolgozók felszentelése. Most meg egyedül. Hátradőltem, rendelgettem, néztem a pincért, ahogy kavar a pult mögött. Majd tönkremész te is, az anyád szentségit. Minden hónap első szombatján durkálót tartanak. Bezúdul a használt ruha az összetolt asztalokra, 'sz bányásszák a divatot. Szombaton azelőtt beférni nem lehetett! Nekünk persze ott volt a különterem, a vadász, de kidúródtunk mindig a nagyterembe is. Na, vén ágyútolvaj, indíts! Akkor a vén Hupuczinak az volt a dolga, hogy fölugorjon, maga elé emelje a székét, és rajta, csihuhu! (Szaladgál körbe a maga elé tartott székkel.) Csihuhu, csihuhu. Mi meg mögötte egymás vállára tettük a kezünket, 'sz körbe-körbe kifele. Páncélvonat. A vén szaros volt a mozdony! A székkel neki kellett az embereket szétlökdösni az útból. De azok is voltak már akko21
