Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – V. rész)
Gion Nándor Aranyat talált v A tél természetesen megjött, amint azt Vladan Drenovakovics, a hajlott hátú szerbiai belügyi elöljáró megjövendölte, mielőtt lóra ült volna egy ködös őszi reggelen, és amint az egyébként is várható volt, a hó lehullott, de a rendőrtiszt jövendölésével ellentétben a köd nem szállt fel teljesen, vagyis elég csúnya telünk lett még a fehér hóban is, és ezen a csúnya télen sokat gondoltam Szentigazra, a kopasz és fogatlan öregemberre, aki még kamasz koromban az első háború előtt megtanított a kártyajátékok fortélyaira. Szentigaz jóformán mindent tudott a kártyákról, jósolni is, nekem azt jósolta, hogy a tüskés ágak széthajlanak előttem különféle útjaimon, tehát szerencsés életem lesz, megtanított a kártyák paklizására, de megígértette velem, hogy csak egyetlen egyszer fogok csalni, és akkor sem haszonlesésből. Megígértem neki, és ezidáig nagyjából álltam is a szavamat, valamikor régen Váry János kastélyában megcsináltam azt a trükköt, amiért az egész kártya forgatást megtanultam, nem haszonlesésből csináltam, a későbbiekben csaltam ugyan még elég sokszor, de sohasem pénzért, inkább csak szórakozásból a hosszú téli estéken, amikor a szomszédokkal főtt kukoricaszemekért vagy gyufaszálakért játszottunk, ilyenkor mindenki tudta, hogy időnként csalok, többször ők maguk kértek meg rá, mert szerették volna ellesni a paklizást, ez azonban sohasem sikerült nekik. Ezzel együtt voltak vidám hangulatúak a téli esték, sokat nevettünk, énekeltünk és kártyáztunk, néha megpróbáltak rábeszélni, hogy jósoljak is a lapokból, de ezt nem vállalhattam, mert Szentigaz még okításom előtt megmondta, hogy emberi sorsok alakulását megbízhatóan csak az tudja megjövendölni, aki hét hónapra született, az esztendő hetedik hónapjának hetedik napján, ő így született, és halálos komolysággal állította, hogy amit kiolvas a kártyákból, az szent igaz. Én normálisan kilenc hónapra születtem, az ügyeskedésekből valamit megtanulhattam, de a jövendölést nem. Még magamnak sem jósoltam soha, elhittem Szentigaz tanítását, mert első világháborús sebesülésemet és a második világháborús tervezett kivégzésemet leszámítva tényleg szerencsésen alakult az életem, a tüskés ágak széthajlottak előttem, jókedvűen és ártalmatlanul kártyázhattam. így volt ez a ködös és eléggé csúnya télen is. A szomszédok, Katona Andrásék, Hám Lajosék, Bata Jánosék majdnem minden este átjöttek hozzánk, gyakran átjött Szekszer Johák bácsi is a róla elnevezett híd mellől, néha pedig vejemmel, a Kis Kőművessel beállított Tölgyesi Mihály is, pedig ő igen messze lakott tőlünk, egészen a 21
