Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Sáfrány Attila: Egy könyv kapcsán
Sáfrány Attila Egy könyv kapcsán i. A legszorosabb kapcsolat a szülőkhöz fűz. Amíg gyermek vagy. Az író számára pedig elkerülhetetlen, hogy (miként mondani szokás) lélekben gyermek maradjon. Talán helyesebb volna azt mondani, hogy a szemével kell annak maradnia: úgy gondolkodnia, mint egy sokat megélt, ősz öregnek, de úgy látnia, mint aki először lát, csodálattal csordult, kitágult pupillával. Mert minden csoda, amit először látsz. De hát miért mondom ezt, mi köze ennek a gyermek legszorosabb kapcsolatához? Tájékozódási pontok a szülők, a világ, a játék-tér kilométerkövei: az egyik jobbról, a másik balról. Nekem is azok, neked is. Akkor is, ha árva vagy és ha árva leszel. Igazi csoda csak egyszer voltak. Amikor először láttad meg őket. Azóta már ismered őket. Magadhoz láncoltad, szolgáiddá és parancsolóiddá tetted őket; uralkodtál fölöttük, miközben uraltak; szerettetted magad velük s megszeretted őket; beléjük kapaszkodtál, mint egy kismajom, s ellökted őket magadtól, mint a gyűlölt idegent. Ez már nem csoda, ismerés és ismerkedés, a világ, a játék-tér másik oldala, a tudás játéka, gyűjtögető életmód: kínkeserves, ám olykor örömteli kutatás a tapasztalat után. Görbület le, görbület föl. Az arc izomjátéka: sírás és nevetés, bánat és öröm szüntelen váltakozása. Ezen az úton ők a kilométerkövek. Hozzájuk méred magad. Nincs más tájékozódási pontod, még akkor sem, ha árva vagy. Ha nem léteznek, akkor ki kell találnod őket. Ha nincs apád, akkor ki kell találnod őt; ha sohasem ismerhetted meg anyádat, akkor meg kell rajzolnod őt a képzeleteddel. Az író tehát sohasem lehet független, mérnie kell magát. Mert ő gyerek. A szemével, az eszével meg vén. Felnőtt sohasem lehet. Hacsak nincs valami harmadik emberalkotó elem is: valami testen és tudatin kívüli, amelyben az írónak is megengedett felnőttnek lennie. Ez mese (vagy ez a mese). II. Egyedül a tested és a tudatod lehetnek olyan közeliek hozzád, mint ők. Az, amiben létezel (élsz), s az, amiben gondolkodói (tudsz). Itt jön a képbe Szentkuthy Narcisszus tükre című könyve, e sorok gondolatindítója és szövegkésztetése: tudatanyaga és szövegtest formálója. Testünk kifejezője, elsődleges lét-jele a szexualitás, tudatunké a szerelem. Én úgy láttam, hogy ezek a kimeríthetetlen tartalmú (végtelen) fogalmak az említett könyv sarokkövei. Az én egyszerűsítő, lényegkereső vagy éppen sematizáló fejemben így állt össze a kép elolvasva ezt a nagy művet: 99
