Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Zelei Miklós: Sziszi; Van Gogh; Minden napra egy Trabant (kisprózák)
Gyere, Sziszikém. Mi szépen fölballagunk a csúcsra, napozgatunk, vodkázga- tunk, füstölünk. A kősziklát meg ezzel a madzaggal húzkodjuk föl, amikor fölért, belerúgunk egy nagyot, hogy visszaguruljon, csak el ne vigye közben a szél. Húztuk magunk után fölfelé a madzagot, odafönt levetkőztünk, Sziszi a lucskos Reebok fölsőt meg a pólót boldogan kiterítette száradni egy bokor ágaira, és letelepedtünk a félárnyékban. Kolozsvári szalonna, emelintettem meg a domború reklámszatyrot, rágyújtottuirk, és nagyot húztunk a Baja Feriből. A spárgán megindult fölfelé a szikla. Sziszi ekkor hadonászni kezdett, hörgött, a szája habzott, az arca kililult. Egyszóval infarktust kapott, és pont abban a pillanatban, amikor sziklája fölért a csúcsra, Sziszi holtan gurult lefelé a Nyúldomb oldalán. Van Gogh Gördít}/ Józsefnek 40. születésnapjára, 2001. május 6-án. Moszkva, Lenyinszkij proszpekt A Golf áramlat kifordult évmilliós sodrából, neki a partnak, be a fáradt kontinens alá, ahol egy csontritkulásos, reumás, púpos, fogatlan, de mégis nagybelű vénasszony, Európa várja minden nap az ételhordós szociális gondozót. Hatalmas, sós folyó a felszín alatt, vitt mindent, amit az idők valaha a földbe vetettek. Van Gogh is egy reggel arra riadt, hogy sírjából a Karcag táblát látja. Ott, ahol a bekötőút Fegyvernek felől a négyes-hármas főút között a sivatagból az északi hegyeknek fordul. Ha semmi nem nő ki ebből a földből, majd kinövök én. És a sír fölött, ahová Van Goghot az áramlat sodorta, csodálatos napraforgó sarjadt, és tartotta arcát a kelő nap felé. A szemetet hordták arra a helyre, ahová Van Gogh sírját az áramlat vitte. Ez mentette meg a napraforgót! Akkora szeméthalmokon kellett volna átkelnie annak, aki le akarja tépni, hogy erre senki sem vállalkozott. Sodorgatta a szemetet a szél, néha bűz volt, máskor tűz, meg olyan is, hogy a kettő egyesült, és szállt a büdös füst. Égtek a kommunális tetemek közé dobált könyvek, Van Gogh elkapta egy-egy történet hamuhodó pillanatát, ahogy Margarita keblére vonja, és megszoptatja az örökké éhes Sátánt, Jean Valjean pedofil képeket csinál a kedvenc pónilovacskájával csókolózó Cosette-ről, az öreg halász tankhajója nekiütközik a Galapagos-szigeteknek, és istennek hála, Darwin összes bizonyítékát kiirtja. Nem nagyon ismerte Van Gogh ezeket az embereket, azért olvasgatott, mert nagyon unatkozott. Amennyire csak unatkozhat az ember egy ilyen vidéki, reménytelenül eseménytelen sírban. Akkor csillant fel a szeme, amikor végre a saját 17
