Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Zelei Miklós: Sziszi; Van Gogh; Minden napra egy Trabant (kisprózák)
nevét fedezte föl egy megsemmisülő bekezdésben. Ő, Van Gogh, akinek életében egyetlen-egy képe kelt el, az is csak öt frankért. És ezt a képet egy jelentős gyűjtemény most ötvenmillióért vette meg. Adjanak belőle! Fölkelt sírjából Van Gogh, és elindult a múzeumba. Hogy legalább festékre legyen neki, ha már feltámadt. És vászonra. Meg valami ruhára, hogy ne abban a régiben kelljen járnia, amelyikben eltemették. És persze cipőkre is. Fölment a magas lépcsősoron, be a múzeumba, de amikor elmondta, miért jött, az őrzővédők röhögni kezdtek rajta. Azt se tudták, hogy ő kicsoda. Dühében Van Gogh begyűrt valamelyiküknek egy hatalmasat, amit nem kellett volna. Közrekapták, ököllel, gumibottal összeverték, levágták megmaradt fülét is, és lerugdalták a lépcsőn. Nem sikerült Van Goghnak fektéből fölkelnie. Épp csak megpróbált felkönyökölni, de az adóhivatal munkatársai máris ott álltak fölötte. Ráléptek a csuklójára, a nyakára, kezét, lábát megbilincselték, földobták egy rabó platójára, és vitték, amiért az öt frank és az ötvenmillió különbsége után esedékes adót nem fizette meg. Minden napra egy Trabant Előzgettem a halálúton, de nem túl vehemensen, mert ahogy kizúdultam balra, s szembejött a kamionsor, útitársam azonal behúzta a nyakát, jobbra dőlt, mintha oldalkocsiban Utazna, csónakos motoron, és felkiáltott: neee! De te nem azt látod, amit én, hanem tőlem jobbra sápítozva, egy előnytelen szögből figyeled a forgalmat. Mire azt felelte, hogy volt már a történelemben néhány nagy baleset, amelybe az összes hulla a legelőnyösebb szögből érkezett. Na még ezt a Trabantot. Nem szeretek mögötte, mert büdös! De ahogy rámnézett. Te büdös Trabant! Most lebuktam. És ahogy minden tetten ért gyűlölködő, szakszerű magyarázatba fogtam. Keverékkel megy, negyven liter benzinhez egy liter sűrű, fekete olaj kell, s a kétütemű nem éget rendesen, így a kipufogással olajos benzin jut a levegőnkbe. De fölöslegesen ugattam. Látszott az arcán, azt hiszi, hogy én tényleg azt gondolom, amit ő gondol arról, hogy mit gondolok én, brrr, aki nyugati kocsival tolom a szelet, és mindazokat megvetem, akik a szocialista reláció megfizethető járművét, a tartós Trabit választották valaha, és ma is márkahűek. Az életünk kockáztatásával is megelőzöm őket a pillanatért, amikor elhúzva melletük, a szemükbe röhögök: Trabant kocsi drága kincs, jó, ha van, de jobb, ha nincs! Vagy csak lófaszt lengetek nekik, mint a rózsadombi áram tol vaj ok kölykei a leállósávokban siető nyuszibusznak, hurkatöltőnek, egérkamionnak. És elkezdte megvédeni a Trabantok emberi jogait. 18
