Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Zelei Miklós: Sziszi; Van Gogh; Minden napra egy Trabant (kisprózák)
Zelei Miklós Sziszi A hamisított Reebok melegítőjében volt Sziszi, de ez olyan, mintha semmit se mondtam volna, mert Sziszi mindig a hamisított Reebok melegítőjében volt. Ezek a birodalmi ruhadarabok jól kiadják a formákat, vagyis csakis akkor mutatósak, ha olyan örökedző világfi hordja őket, mit George Bush vagy Vlagyimir Putyin. Sziszi elvastagodott lábikrái azonban jó sokat fölszedtek a Reebok szárából, amely a vádliján majdnem kirepedt, a bokája fölött meg harangozott. A derekán egy percig se tartott ki a nadrág. Vagy azt kellett csinálnia, hogy hónaljig felhúzza, de akkor hátul annyira bevágott, hogy az egymást masszírozó, felfújt farpofák a kifényesedett anyagot vastagon bedolgozták dúlt lövészárkukba, elöl meg mintha egy hatalmas liszteszacskót hurcolt volna a pocakja folytatásaként, azoknak az időknek az emlékére, amikor néha királynak érezte esetleg magát. Sok kö- römpöri lefolyt azóta az emésztőcsatornán. Vagy pedig hagyta az egészet a fenébe, de akkor a Reebok nadrág a pocakja alá csúszott, és éppen a liszteszacskó tartotta fenn. Hátul meg tágan lengedezett, mutatva, hogy férne még bele tíz-tizenöt kiló. Sziszi pocakja a Reebok felsőrész szárnyai közé türemkedve omlott a nadrágra, keblei és pocakcsúcsa között összeráncosodott az átizzadt póló. Óriás hőlégballon méretű cekkerével Sziszi a tízemeletesből mindig a Májnligyulába szaladt. Fogazata hiányos, aranyere rojtos, a magyar hordozó pályára állt. Most amikor megláttam, itt hátul a Nyúldombra próbált felgörgetni egy hatalmas követ. Nem túl meredek domb, mégse sikerült neki, pedig küzdött igazán. Kézzel-lábbal rugaszkodott, mellel nekifeszült, nyomott, szívott, tolt, lökött, taszított, hurkás, kopasz fejtetőjén csillogtak az izzadságcseppek. De amikor már-már fent volt a csúcson, a pofátlan kő nagy lendülettel vissza! Még jó, hogy nem sodorta el Sziszit. Ilyenkor meggyújtott egy cigarettát, egykedvűen leballagott, lent a Szofikát eldobta, és újra neki a kőnek. De alighogy elértek volna a csúcsra, a szikla visszagurult. Ahogy koradélután jöttem haza, még mindig ugyanazt láttam. Sziszi a sziklával föl-le, föl-le, csak már rágyújtani se volt kedve, amikor a szikla nyomában ő is újra leindult. Ne marhuljál, Sziszikém! Rohanok, és a garázsban csinálok én neked olyan kősziklát hungarocellből, hogy mind a tíz ujjadat megnyalod utána! Egy negyedóra múlva ott is voltam a domb alatt egy üveg Baja Feri vodkával meg a sziklával! 16
