Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Szentkuthy Miklós: Amazonok római vadászaton

hatalomvággyal, hiúság, páváskodás gaz pulcinello és hentes-miniszterek nevetséges és hülyén félreszabott parádéban, ereklyék ajándékba a pápának katedrá- lis-nehéz ereklyetartókban, - vaskeretbe feszített lovagi zászlók, közben üzletek, obiigát harcok, máris a majd koronázó V Orbán ellen kötött titkos szerződések titkos írással, elpártolások, szajréval visszaszökők, kémkedésre nagy gusztust kapó elillanó udvarhölgyek.

Szóval a vatikáni birodalom határáig a királyné vegyes processziója „tökéletes rendben" ért el, Assisi és Foligno környékére, itt azonban (Új Római Rend ide vagy oda) - az Avignon-párti (java része: Avignon-maszkos, kamuflázsos, köpe- nyegforgató) „seregek" szétverték a királyné lovagrendi, -rendű és -rangú sztárparádéját; kevesen menekültek meg, a királyné azonban mindenesetre.

Mindenki visszafordulásra gondolt, - fele logika, fele butaság volt ez a (rettenetből természetesen nyíló) gondolat. Követek (emlékszünk a sienai ügyeletes Rendkívüli Futárok házára...) rohangáltak Orbántól a királynéig, oda-vissza, a pápa szent mérgében már szedte magára a páncéldarabokat, hogy maga megy a királyné elébe, - derék apácáknak, papsapkáknak és sisaktaréjoknak úgy kellett, szinte kényszerzubbonyba, kényszeríteni a pápát, hogy ne bocsátkozzék ilyen kalandba és főleg megalázkodásba: a királynő majd azt képzeli, hogy Péter utóda az ő gáláns, rajongó trubadúrja, és - hogy a pápa oly gyönge, se pénze, se katonája, se Istentani hitele nincsen, és így nem koronázni akarja IV. Károly feleségét, hanem a királynő szoknyája alá bújva segítségét könyörögni tőle, tehát egyszerre lírikus citerás és jajgató, vesztes király lesz belőle.

A pápa, miközben (égig szökött vérnyomása miatt) ágyba gyömöszölték és a lehámozott páncéldarabokat valami utazókofferbe dobálták, - a pápa: dicséretes észelvűséggel kifejtette, hogy ő nem Petrarca, nem chansonneuse, őt nem érdekli ez a IV. Károlytól a nyakába kényszerített érdek-ribanc, de az Avignon-pártiakkal most már aztán igazán örökre le kell számolnia. Hogy a pápának milyen legtermészetesebb igaza volt, rögtön (hányadszor?) ki is derült: egy katona (szabad belépő cédulával Orbán hálószobájába, páncélos vaskezével nem tudta megfogni a kis papírdokumentet, enyvvel ragasztotta egy markotányosnő az ágyvédő érclegyezőre), ez a katona kijelentette, hogy titkos római szervezkedést fedeztek fel a királynő koronázásának megakadályozására. Egyes források szerint, - van sok, - IV Károly maga is eljött feleségével, - más források (romantikusak, mesés széphistóriák) a királyné „magányos" utazásáról (les détails piquants) beszélnek. Utóbbiak természetesen kelletőbben felelnek meg a Breviárium stílusának.

Róma maga ugyan erős (?), az összeesküvőket ki lehet kaparni rókalyukaikból, vagy mindig kissé ferdülő vártornyaikból, vasra verni, csüngő násfaként akasztó- fanyakakra báli dísznek felakasztani, - de: biztos ami biztos, a királyné rejtett utakon, és álruhákban utazzék tovább, míg Rómát eléri.

Futárok újra ez ügyben oda-vissza. A királyné beleegyezett. Néhány istenhiába, csatahiába, szerelemhiába apró kaland után megérkezett Rómába. A pápa titokban fogadta, - a találka-szoba mellett balra Orbán öltözött szinte keleti díszbe, világhatalmi pozícióját jelképezendő (bizony csak jelképezendő), krisztusi reprezentáció, angyali kórusok protokollja. A találka-szobától jobbra viszont IV. Károly felesége volt hasonló dolgokkal elfoglalva, öltöztették a sok büdös álruha

35