Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Lázáry René Sándor: (Kisasszony havában...); (Gyerünk a cserébe...); (Hallom nyugodt hely...); (A jéghegy életünk...); (1935. november 30-án...) (versek)
(Hallom, nyugodt hely...) Hallom, nyugodt hely Radnaborberek: Ott sem süvöltnek randa berberek... Pihentetőbb számomra yersze Borszék: Itt sem sürögnek sanda emberek... Az ifjúság számumja messzeporzék! Időm girlandja szárad, elpereg: Holt szirmokat hullat fejemre torz ég. Hűlt tűzhelyemnél szélvész hempereg: Hű vizslaként víg hamvakat kotor szét. (Borszék, 1912 novemberében) (A jéghegy életünk...) A jéghegy életünk ködébül épp kiválik, S vak éjen rezdül át, akár gyászpántlikán A sarkvidéki szél .................................. Fagyos közöny zajong, s mint összetört Titanic, Hasadtan elmerül, süllyed már pátriám... Lehúz a sors, elönt a kinti s benti pánik: Hány túlélő szorong még a szűk Carpathián? (1920. november 25-én) (1935. november 30-án...) 1935. november 30-án hirtelen meghaltam. Hosszas, ám türelemmel viselt szenvedés Után, ahogy mondani szokták, ha már meghaltam, Szent András havában, András napján, valahol Hispániában, kellő önuralommal elviselt szenvedés Után, akár így is mondható, ha már meghaltam - De mégsem Madridban, hanem másutt, valahol
