Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Lázáry René Sándor: (Kisasszony havában...); (Gyerünk a cserébe...); (Hallom nyugodt hely...); (A jéghegy életünk...); (1935. november 30-án...) (versek)

Luzitán partvidéken, szótlanul elviselt szenvedés Után, úgy tűnik, megint Portugáliában történt,

Ismét Lisszabonban esett meg velem, hogy meghaltam,

Mint a múltkorában is, egy kórteremben, valahol Idegen helyen, egy ismeretlen kórházban történt Mindez, talán a Bairro Alto negyedében, emlékszem Az utcák meredélyére, a csempék mintázatára álmomban,

A paliszander görbületére, egy padlóra a mindenségben,

A paratölgyek és az olibanum súlyos illatára, emlékszem Minden véletlen neszre, fényre, mielőtt meghaltam - Mindez mégsem velem, mindig valaki mással történt Jövőidőben, melyhez nincs közöm, csak emlékszem Most hihetetlen, hús nyugalommal, hogy meghaltam,

Más térben, más sorsban, kínban, más mindenségben. Pálmafa árnya vetült zsalun át lepedőmre, emlékszem Egy szétzilált falinaptárra is, kifehéredő mindenségben, Akkor majd, miközben minden kétséget kizáróan meghaltam: 30 de Novembro 1935. (Amiképpen ma, délutáni álmomban.)

(1927. november 7-én este, Marosvásárhelyen)

OU.l t

26