Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VII. rész)

Szenttamáson. Az embereket is szeretném megismerni. Főleg a fontos elvtársakat.- Ok nem állnak szóba akárkivel - mondta Glázer Lajos.- Te néha besurransz hozzájuk.- Ezért tudom, hogy nem állnak szóba akárkivel. *- Mikor mész be abba a hűvösvölgyi házba, ahol egyszer csúnyán lebuktál?- Talán egy hét múlva. Talán tíz nap múlva.- Kit akarsz kirabolni?- Lakik a házban egy Horváth Sándor Iván. Az Iván nevet bizonyára mostanában ragasztotta magára. Övé a legnagyobb lakás, az egész első emelet. Feltehetően találok nála néhány értéktárgyat, esetleg pénzt is. A borítékokhoz nem nyúlok, nem akarok még egyszer bitófa alá kerülni.- Hozd el a borítékokat is - mondtam. - Ezekből esetleg megismerhetem a fontos elvtársak életét.

Glázer Lajos nem buta ember, értett a szóból, nagyobb megbecsüléssel nézett rám.- Neked is vannak tábornok ismerőseid?- Vannak.- Hasznom lehet belőle? Mármint a borítékokból és a tábornokokból?- Tölgyesi Miska ezúttal eltekintene a harminc százaléktól, én pedig meghívnálak egy gazdag ebédre. És ha egyszer, ne adj' isten, bajba kerülnél, a tábornokok segítenek.

Glázer Lajos hátradőlt székében, két fröccsöt rendelt a pincértől, azután megkérdezte:- Mikor mész vissza a balkáni szántóföldekre?- Jégtörő Mátyás napjára haza akarok térni. Akkor ünnepeljük a vejem névnapját és születésnapját.- Addig benézek Ivánékhoz - mondta Glázer Lajos. - Elvárom, hogy szépen beszélj rólam katonás ismerőseidnek.- Dicsérni foglak.

Glázer Lajos elkísért a Madách térre, azután eltűnt valahová, én meg békésen kivártam az estét. Sötétedéskor megérkezett Tölgyesi Mihály, nevemre szóló magyar igazolványokat hozott, a fényképeim le voltak pecsételve. Nyolc órakor beállítottak a kártyások és a kibicek. Két kártyás és két kibic. A kártyások puhaarcú, jellegtelen emberek voltak, Tölgyesi Mihály természetesen lerabolta őket, én kibe járkáltam a szobákba és a konyhába, távolról figyeltem a kártyázást, nem sajnáltam a balekokat, az egyik kibicre azonban felfigyeltem. Zöld vadászkalap volt a fején, a kalapot a lakásban sem vette le, figyelte a lapjárást, és mintha mulatott volna rajta. Barátai alispán úrnak szólították. Másnap este ő is kártyázott és vesztett. Tölgyesi Mihály szemérmetlenül csalt, az alispán úr azonban ezt is derűsen vette tudomásul. Közben észrevette, hogy figyelek rá. Harmadik este, amikor ismét csak kibicelt, rám kérdezett:- Maga szokott kártyázni?- Nagyon ritkán.- Leülne velem?

17