Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VII. rész)
- Te milyen szakmában vagy járatos?- Búzaföldek, kukoricaföldek őrzésében. És a kártyában.- Kártyában ő a legjobb - mondta Tölgyesi Mihály.- Valamiért én is kedvellek téged - mondta Glázer Lajos. - Még nem tudom, hogy miért. A jó szakemberek megbecsülik egymást.- Mutatnál valamit? Glázer Lajos lassan, majdnem ünnepélyesen felállt az asztaltól. Felém intett.- Kísérj ki az ajtón. Kimegyek a folyosóra, zárd be mögöttem az ajtót. Aztán bontsátok fel a boromat és vigadozzatok békességgel. Én is felálltam, kikísértem Glázer Lajost, bezártam mögötte az ajtót, visszamentem a konyhába. Tölgyesi Mihály kihúzta a dugót az üvegből, töltött a poharakba, megkóstoltam a zavaros színezetű bort, karcos, harapós íze volt.- A kelebiai tanyavilág jut eszembe - mondtam. - Legutóbb ott szolgáltak fel ilyen pocsék italt. De az a világpolitika hatására történt. Rosszul húzták meg az országhatárokat a párizsi kuplerájokban.- Ez szőlőből készült bor - mondta mögöttem Glázer Lajos. - Megbízható szőlősgazdától kaptam. Megperdültem a széken és nagyon rácsodálkoztam.- Hogy kerültél ilyen gyorsan ide?- Besurranó tolvaj vagyok már negyven éve. Visszajöttem. Nem nyerészkedésből, csupán meg akarom mutatni, hogy ki kicsoda a szakmában. Megint leült az asztalhoz, ivott a karcos borból, én meg rájöttem, hogy miért fontos nekem Glázer Lajos.- Kicsit elveszelődtem ebben a behemót városban - mondtam. - Holnap körülnézek a környéken. Ha valamelyiktek segítene...- Nekem be kell menni a kertészetbe - mondta Tölgyesi Mihály. - Főnök vagyok, elvárják, hogy ott legyek az eligazításnál. Átültetünk majd néhány fenyőfát.- Én kilenc óra tájékán fogom kirámolni a fogorvos lakását - mondta Glázer Lajos. - Utána eljöhetek ide és kóvályoghatunk a városban. így történt. Glázer Lajos másnap délelőtt tíz órakor eljött a lakásba, elnyűtt bőrtáska volt nála, a táskában fémes holmik csörögtek, lehet, hogy fogorvosi műszerek. Útnak indultunk, megmutatta a belvárost, a Majakovszkij utcát is, aztán elsétáltunk a Nemzeti Múzeumig, ott megkérdeztem tőle, hogy merre van a Szamuely utca, azt is elmagyarázta. Sétálgatás közben betértünk egy talponállóba, ahol förtelmesen büdös vegyes pálinkát ittunk, később lementünk egy füstös borozóba, ahol ugyancsak büdös szilvapálinkát ittunk és körömpörköltet ettünk. Mindent én fizettem, Glázer Lajos elégedettnek látszott, azt hiszem, amolyan tájékozatlan nagylelkű vidéki, sőt külföldi tahónak nézett, akivel érdemes barátkozni. Majdnem igaza volt, és én azt akartam, hogy így vélekedjen rólam. A körömpörkölt elfogyasztása után, amúgy mellékesen, elkezdtem hangosan elmélkedni.- Túlságosan nagy ez a város nekem. De ha már itt vagyok, szeretném megismerni a múzeumokat, színházakat, könyvtárakat. Aztán majd mesélek róluk 16
