Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VII. rész)

Kimentünk a konyhába, vajas kenyeret ettünk téliszalámival, megjegyeztem, hogy Mudrinszki Ozren, a begluki pék sokkal jobb kenyeret süt, mint a pesti pékek, de így is ízlett a vacsora, Tölgyesi Mihály pedig elkérte tőlem az igazolvány- képeket, és felbontotta a tokaji bort. Jókedvűen borozgattunk, amikor megérkezett Glázer Lajos.

Címkézetlen üvegben ő is hozott egy üveg bort, amelynek gyanús színezete volt, de Glázer Lajos azt állította, hogy őstermelőtől kapta és garantáltan eredeti, az asztalra tette az üveget és kissé tanácstalanul és riadozva toporgott vastag kopott télikabátjában a konyha egyik sarkában, mert velem nem számolt, nem tudta, hogy ki vagyok.- Nyugodjál meg - szólt rá Tölgyesi Mihály. - O Rojtos Gallai István, a világ legjobb mezőőre és az én legjobb barátom. Előtte nem kell bohóckodnunk. Dobd le a kabátodat, azután szedd elő a szajrét. A tábornok elvtárs mániákusan ragaszkodik a pontossághoz. Valamikor portás volt egy óragyárban.

Glázer Lajos levette vastag télikabátját, ekkor látszott, hogy olyan vékony emberke, aki egészen keskeny réseken is besurranhat idegen lakásokba. Zsebeiből egy arany, három ezüst nyakláncot, két pecsétgyűrűt vett elő, aztán valamennyi pénzt is az asztalra tett. Forintot, rubelt, sőt még néhány dollárt is.

Tölgyesi Mihály rosszallóan csóválta a fejét.- Közepes - mondta csalódottan. - Mostanában szegényházakban tevékenykedsz?- Mostanában szegények az emberek - mentegetőzött Glázer Lajos. - De kinéztem már magamnak néhány tetszetős épületet a Parlament környékén. Van ott néhány nagy zsidó lakás, ahová új lakók költöztek. Bizonyára megbízható elvtársak. Holnap benézek egy fogorvoshoz. Lehet, hogy találok nála értékes műszereket.- Helyes stratégia - mondta Tölgyesi Mihály. - Ülj le és igyál velünk.

Glázer Lajos leült, ivott a tokaji borból, megrázta magát és még beszédesebb lett.- Azon a hűvösvölgyi szép házon is gondolkodom - mondta az első pohár után. - Azon a házon, ahol lebuktam, és majdnem felakasztottak emiatt. Azóta alaposabban körülnéztem, tudom, hogy merre mozognak a pribékek. Egyszer még visszamegyek oda.

Erre a mondásra felfigyeltem. Hirtelenében nem tudtam, hogy miért, de éreztem, hogy Glázer Lajos kimondott valamit, amire érdemes odafigyelni.- Töltsél abból a borból - mondtam Tölgyesi Mihálynak. - Egyre jobban érzem magam itt a budapesti sokaságban. És kedvelem azokat az embereket, akik járatosak a szakmájukban. Legyenek akár besurranó tolvajok.- Negyven éve gyakorolom a szakmát - mondta Glázer Lajos. - Nem akarok hencegni, de azt hiszem, hogy én vagyok a legjobb a városban.

Tölgyesi Mihály kitöltötte poharainkba a maradék tokaji bort, én meg úgy tettem, mintha hangosan gondolkodnék.- Szeretném egyszer munka közben látni a legjobb besurranó tolvajt - mondtam. - Hátha tanulnék tőle valamit.

Glázer Lajos elmélázott pohara felett, kiitta, majd megkérdezte tőlem:

15