Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VII. rész)

szóktól a lenyúzott bőröket, mert ő a bőrcserzéshez is ért. A bőröket később jó áron tovább adta. Az a báránybőr a maga ágya előtt, az is tőle származik. De egyéb dolgokat is hasznosított. Van egy esővizes kútja, ahova faluhelyen mosásra gyűjtik a vizet. Felajánlotta az oroszoknak, hogy az állati belsőségeket és egyéb cafrangokat dobálják be a kútba. így történt. Ezután elterjesztette a faluban, hogy nála olcsó és tápláló disznóeledel kapható. Vödrökkel a kezükben sorba álltak nála az emberek. Tóth Jani bácsi meg meregette az esővizes kútból a moslékot. Minden vödörnek szabott ára volt. A nagy garázdálkodás és szegénység közepette is gazdagodott.- Tehát megbízható ember - mondtam elismerően. - Örülök, hogy találkozha- tom vele.- Nem sok haszna lesz belőle - mondta Franciska. - Zárkózott vénember. Szerintem három szót sem fog mondani Kiskunhalasig.- A vasútállomásra azonban garantáltan elviszi magát - mondta Margith Gábor. - Tényleg megbízható ember. Maga azután vonatra száll, ő meg elmegy üzletelni.

Elégedetten bólogattam.- Értem. Tóth Jani bácsi tovább tollasodik, én meg elvonatozom Pestre a sokaságba.- Tölgyesi Miska várni fogja a pályaudvaron - mondta Margith Gábor. - Üzentem neki. A vonaton egy emberünk figyel majd magára. Fia esetleg leigazoltatnák.- Remélem, Pesten is érdekes emberekkel találkozom - mondtam. - Tóth Jani bácsi-félékkel.- Lehet, bár nem biztos - mondta Margith Gábor. - Tölgyesi Miskát azonban okvetlenül kopasszá meg. Az én kedvemért.- Rendben van, de csak a te kedvedért. Hogy máskor is átvezess a határon.

Kedélyesen elbeszélgettünk a továbbiakban, megvártuk, hogy megsüljön a libahús, jóízűen megvacsoráztunk, és én még egy jóízű napot töltöttem a tanyán. A harmadik nap reggelén bocskoraimat bakancsokra cseréltem, és útra készen álltam, mire Tóth Jani bácsi értem jött a szánkóval.

Tényleg mogorván viselkedett, subában ült a szánkón, valami köszönésfélét dörmögött, Margith Gábor vállamra terítette azt a subát, amivel eddig takaróztam éjszakánként.- Jani bácsi majd visszahozza a subát - mondta Margith Gábor. - A bocskorait megőrizzük. Tölgyesi Miska üzenje meg, hogy mikor jön vissza.- Február végéig visszajövök.

Elindultunk a havas úton, egy kövér pejló húzta a szánkót, nem haladtunk túl gyorsan, hosszú volt az út Kiskunhalasig, többször megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni, elmondtam, hogy őseim birkapásztorok voltak, azután beszéltem Stefan Krebs nevű sógoromról, aki a háború előtt és alatt nagyon ügyes lóku- pec volt, de Tóth Jani bácsi mindenre csak érdektelenül hümmögött, így később nem erőltettem a társalgást, néztem a fehér tájat, ahol nem volt sok látnivaló.

12