Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VII. rész)

Órák múlva megálltunk a vasútállomásnál, Margith Gábor subáját a szánkón hagytam, Tóth Jani bácsi rekedt hangon elköszönt tőlem, bementem az állomásra és nemsokára vonatra szálltam.

Ez a vonat is hideg és koszos volt, akárcsak a határ túloldalán, és itt nem kaptam külön fülkét. Velem szemben egy Lenin-sapkás fiatalember ült, hevesen udvarolt egy rosszkedvű kendős lánynak, nem volt ugyan fokhagyma szaga, de azért lehet, hogy ő figyelt rám, de az is lehet, hogy egészen valaki más. Ellenőrzés és gond nélkül érkeztem Budapestre. Ekkor már sötétedett.

Rácsodálkoztam a városra a vonatból és némi csalódottságot éreztem. Az első világháború után, amikor felkötött karral, merev könyökkel érkeztem ide, sokkal szebbnek látszott, igaz, akkor hadifogságból jöttem a szabadságba, és nappal volt, most meg sötétedés igen gyér világítással, a villanykörték mögött élettelenül álltak a nagy koszos házak.

Kicsit kedvetlenül léptem ki a vonatból, Tölgyesi Mihály viszont derűs arccal rohant felém a pályaudvaron, átölelt és szélesen vigyorgott. Tétován forgolódtam, néztem a szürke pályaudvart és a vedlett emeletes házakat, Tölgyesi Mihály pedig továbbra is kedélyesen vigyorgott.- Régóta várok erre a pillanatra - mondta. - Hogy a szenttamási mezőőr eljöjjön a sokaságba. Itt én vagyok otthon és én vagyok a főnök.

A modora most sem tetszett, mint ahogy a vedlett házak sem.- Két napig talán te leszel a főnök - mondtam. - Legfeljebb három napig. Addig bemérem magamnak ezt a szomorú várost.- Honnan tudja, hogy szomorú?- Kevés benne a fény.- Talál itt még vidámságot is - mondta Tölgyesi Mihály. - Félhomályban élünk ugyan, de amúgy fal mellett vigadozni is tudunk.- Azt akarod mondani, hogy sokat kártyázol mostanában?- Nekem az jelenti a vigasságot. Különösen akkor, ha pénzért játszom.- Margith Gábor arra kért, hogy kopasszalak meg. Azt ígértem neki, hogy megteszem.- Állok elébe. Próbálja meg. Lehet, hogy veszítek, de közben majd igyekszem tanulni. Hogyan utazott?- Remekül. Vigyáztak rám a vonaton.- Fényképeket hozott?- Hoztam.- Holnapra meglesznek az iratai - mondta Tölgyesi Mihály. - Most menjünk haza. Hideg van ezeken a pályaudvarokon.

Vállamra emeltem az utazózsákomat, elindultunk, útközben megkérdeztem.- Szóltál Püspöki elvtársnak, hogy nem vagyok olcsójános? Pénzt várok a szolgálataimért.- Van egy sárga levélboríték a lakásomban a maga számára. Azt hiszem, pénz van benne.- Magadnak mennyit vettél ki belőle?

Tölgyesi Mihály derűs műfelháborodással tiltakozott.

13