Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VII. rész)

- Gábor magáról is sokat mesélt, nemcsak Török Ádámról. Elhiszem, amit mond.- Török Ádám mellett is élt egy asszony - mondtam. - Csúnyább, öregebb, mint te. Emellett rosszvérű. De szerette Török Adámot, féltette, és megjósolta ko­rai halálát. Bekövetkezett. Úgy látszik, az asszonyok megérzik az ilyesmit.- Gábornak nem eshet baja - mondta Franciska. - Erős ember, nem árthatnak neki, ezt azóta tudom, amióta a sárba ütötte azt a három disznót. Élni fog és vi­gyáz rám.- Az asszonyok megérzik az ilyesmit - mondtam még egyszer. - Hány óra van? Franciska felpattant a székről.- Úristen! Már elmúlt hat óra, és én még sehol sem tartok a vacsorával. Iszik egy kis pálinkát?- Jól esne az izomlázamnak. A konyha egyik sarkából egy üveget kapott elő, az asztalra tette, poharat is ho­zott.- Töltsön magának. Én meg csinálom a vacsorát. Szereti a libasültet?- Imádom. Ittam a pálinkából, újabb cigarettára gyújtottam, és megint kezdtem úgy érezni, hogy jót tesz nekem a messzebbre mozdulás Szenttamásról. A libahús már sercegett, amikor megérkezett Margith Gábor. Neki nem volt izomláza, hozzászokott a hosszú gyaloglásokhoz, de ő is töltött magának a pálin­kából.- Holnapután indulhat Budapestre - mondta.- Hogyan és mivel?- Szánkón és vonaton. Tóth Jani bácsinak éppen dolga van Kiskunhalason, el­viszi magát, ott vonatra száll. Aztán majd eljut Budapestre.- Ki az a Tóth Jani bácsi? Franciska elnevette magát a tűzhely mellett, Margith Gábor is elmosolyodott egy pillanatra.- Mogorva, sunyi öregember. Nagy háza van a falu szélén, díszes léckerítés ve­szi körül. Ő a legravaszabb vénember, akivel valaha találkoztam. Még a díszes léckerítésből is hasznot húzott. Folyton gazdagodik.- Az ilyen szegényes időkben is?- Tóth Jani bácsi a szegénységben is gazdagodik. Még akkor is gazdagodott, amikor felszabadítottak és megszálltak bennünket az oroszok. Egy különítmény ugyanis beköltözött a nagy házba, és a katonák hónapokig ott maradtak. Az ilyen bekvártélyozás minden normális magyar embernek istencsapásnak számított. Tóth Jani bácsinak nem. Várt és figyelt. Az oroszok természetesen hasznosították magukat. Raboltak, fosztogattak a környéken. Tűzifától kezdve a faliórákig mindent felhalmoztak az udvaron, és ol­csón kiárusították. Állatokat is raboltak, főleg birkákat. A nyájakat beterelték Tóth Jani bácsi udvarába, a birkákat levágták, megnyúzták, a húst eladták, a birkafeje­ket pedig a kerítés hegyes léceire tűzdelték, és nagyokat röhögtek a látványon. Tóth Jani bácsi figyelt, azután megmozdult. Kiárusította a karókra húzott birkafe­jeket. Megfőzve jó étel az ínséges időkben. Eközben jutányos áron átvette az oro­11

Next

/
Thumbnails
Contents