Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VII. rész)

Margith Gábor bemutatta az asszonyt.- O Franciska, a feleségem.- Nem mondtad, hogy megnősültél.- Előbb azt akartam, hogy lássa az asszonyomat. Maga gyorsan meg tudja állapítani, hogy jól választottam-e.- Jól választottál - mondtam egészen őszintén.

Franciska a vastag téli gúnyában is szép volt, kedvesen mosolygott, kezet nyújtott, aztán a ház felé intett.- Menjünk be gyorsan. Biztosan halálra fagytatok. Begyújtottam már a kályhába.- Az úton nem éreztem a hideget, de most már kezdek fázni - mondtam.

Bementünk a házba, a konyhában levetettük a télikabátokat, a kucsmákat és a

kesztyűket, Franciska bevezetett az egyik szobába, ahol kis vaskályha izzott, két sámli volt mellette, leültünk Margith Gáborral, melengettük magunkat, Franciska várakozóan nézett ránk.- Forralt bort innánk - mondta Margith Gábor. - A jobbik fajtából.- Mindent előkészítettem, mindjárt begyújtom a sporhetot - mondta Franciska és kiment a konyhába.

Felfigyeltem a beszédére és megkérdeztem:- Ez a lány is a mi tájunkról jött?- Temerini - mondta Margith Gábor.- Szép lány, és szép asszony lett belőle. Találhatott volna jobb férjet is magának.- Eddig még nem panaszkodott rám.

Odakint egyre világosabb lett és világosabb lett a szobában is. Átmelegedtem, ráérősen megnéztem mindent magam körül. Rendes és tiszta volt a szoba, a földön rongypokrócok, egy ágy a kályha közelében és egy sublót az ablak mellett, az ágy subával volt letakarva, az ágy elé pedig báránybőrt terítettek.- Rend van a házatokban - mondtam elismerően. - Még Rézi sem találna semmi kivetni valót, ha véletlenül betérne hozzátok.- Franciska szereti a tisztaságot - mondta Margith Gábor. - Tisztaságban nőtt fel, aztán mégis mocsokból kellett menekülnie. Azóta veszettül takarít maga körül.- Mi most behoztunk egy kis piszkot a lábainkon.- Franciska majd gyorsan eltakarítja - mondta Margith Gábor és rosszallóan nézegette bocskoraimat.- Nem tetszenek? - kérdeztem.- Pesten esetleg furcsállanák ezt a rácos lábbelit.- Floztam egy pár bakancsot is a zsákomban. Az megfelel a pesti elvtársaknak?- Megfelel. Téli időben sokan járnak bakancsban ebben az országban. Egyáltalán nem lesz kirívó a városi utcákon.- Nagyon formás és időtálló bakancsom van - mondtam. - A Ságiéktól vettem, akik a háború vége felé megöltek néhány orosz katonaszökevényt, és a bakancsokat természetesen lerángatták a lábaikról.

8