Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VII. rész)
Gion Nándor Aranyat talált VII. Hajnaltájt értünk Margith Gábor tanyájára, eléggé elfáradtam odáig. Gyalogosan hosszú az út, még tavaszi napsütésben sima zöld legelőkön is kimerítő lett volna, a havas téli sötétségben pedig egyenesen lábszaggató volt. Nem érzékeltem, hogy mikor léptük át az országhatárt, útközben alig szóltunk egymáshoz, meneteltem Margith Gábor nyomában, a Gion Károlytól kapott szélestalpú bocs- kor volt a lábamon, megfelelő lábbeli az ilyen süppedő gyaloglásokhoz, nem süllyed mélyre és nem töri fel az ember lábát, magam is elcsodálkoztam, hogy majdnem élvezem ezt a nehézkes araszolást, és még inkább csodálkoztam azon, hogy ezt a kockázatos kémkedési szélhámoskodást is élvezem, talán azért, mert túl sokáig ültem egy helyben, ami régebben kedvemre való állapot volt ugyan, de amióta kivégzésre vezettek, néha megszorul bennem a levegő, úgy éreztem, hogy a messzebbre mozdulás jót tesz nekem, talán azért is, mert a téli napokban túl sok regényes történetet olvastam, amelyekben kemény férfiak ötvenes éveik tájékán is helytállnak veszélyes helyzetekben, és emellett egyre jobban hittem Szentigaz egykori jövendölésében, hogy előttem mindig széthajlanak majd a tüskés ágak. így hát nem blöfföltem, hanem tényleg magabiztosan viselkedtem a koszos vonatokon, pályaudvarokon gyanús emberekkel szemben, meg a hómezőn is, ahol egész éjszakás gyaloglás közben kicsit lebegően összeolvadok lesznek a gondolatok, mint amikor félálomban forgolódik az ember puha, de hideg ágyban. Az volt az érzésem, hogy még nagyon sokáig tudnék menni, mégis nagyon megörültem, amikor megérkeztünk Margith Gábor tanyájára. Fehérre meszelt falaival és barna korlátos kistornácával a hajnali világosságban egészen takarosnak látszott a tanya, az udvaron a baromfiól felől pedig takaros fiatalasszony jött a ház felé két üres vödörrel, a vödröket letette a hóba, megölelte és megcsókolta Margith Gábort.- Korán keltél - morogta Margith Gábor.- Megéreztem, hogy ma korábban érkeztek.- Rojtos Gallay István jobban bírja a gyaloglást, mint mások. A süppedő hóban is.- Fiatal koromban végig gyalogoltam egész Galíciát - mondtam. - Pedig ott nagyobb havak voltak, mint errefelé. Egy életre megtanultam a hóban járást, ma is tudom, hogyan kell lépegetni, hogy ne szakadjon ki az ember lába vagy tüdeje. 7
