Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - Fehér Zoltán: A „rónasági csodák” nyomában (Az 1965-ös kiskunsági néphitgyűjtés)

akkor is beszéltek arról, hogy „zászlójok vagyon nekiek". Az egyik tanú, Némáné pedig így vallott: „jártának rajtam éjtszaka a Sz. Gellért hegyire". Szó esett természetesen a boszorkányok tehénrontásairól is. Ennek a hiedelemnek a valóságosságában még azok az adatközlőim is eltökélten hittek, akik a néphit egyéb elemeit mesebeszédnek, babonának minősítették. A 18. századbeli kiskunsági boszorkányok és bűbájosok épp úgy foglalkoztak rontással és gyógyítással, miképp 20. századi utódaik. A régi jegyzőkönyvek tanúsága szerint ugyanis a perbefogottaknál végzett házkutatások alkalmával mágikus gyógyító eszközöket találtak, mint például madzagot, acéltükröt, fekete kövecskét, rongyokat, faggyúkenőcsöt, gyökereket, emberi hajat, gálickövet, mészdarabkát. Ezek az eszközök szerepelnek az én gyűjtéseimben is. 1757-ben egy cseh obsitos katona a kiskunfélegyházi törvényszék előtt bevallotta, hogy magát „Garabontziás Deák"-nak hirdette. Ezt nyilván azért tehette, mert a Kiskunságban a legutóbbi időkig tiszteletben tartották a garabonciásokat, alamizsnával látták el őket. Itt ugyanis a Jászsággal ellentétben szinte napjainkig élt a táltos-garabonciás hiedelemkor. Gyűjteményem adatai mellett bizonyítja ezt Tálasi István említett könyvében egy 1935-ben lejegyzett szép garabonciás történet. Ugyanitt olvashatunk Gyenizse Lajos halasi parasztköltőről, aki a 19. század második feléből személyes élményei alapján részletes leírását adta a mi gyűjtésünk idején is még emlékekben élő harmatszedés szokásának a hozzá tartozó elhárító eljárással együtt.

*

Tálasi István „a változatos nyelvjárású kiskunsági települések" katolikus és református vallásosságát is jellemzi. A hivatalos egyházi tanítások mellett élt egy ettől némiképpen eltérő népi vallásosság, amely mindkét felekezetnél összefonódott a hiedelmek világával. Nagy Czirok László szanki adatközlői valamennyien vallásos embernek vallották magukat. Az általános véleményt egy szanki asszony így fogalmazta meg: „Én istenhívő vagyok... A babonákban én is hiszek egy kicsit." Más vélemény szerint: „Én nem hittem a babonában, de azért gondoltam, hogy van benne valami a gyógyítások körül." A nagy időket megélt Süli Csontos Vince szerint: „A babonában az asszonyok hisznek jobban. Én rá se hallgattam, de voltak emberek is, akik hittek benne."

Gál Józsefné 74 éves szanki református asszony arra kérdésemre, hogy ki hisz a rontásban jobban, a katolikus-e vagy a református, így felelt: „Hogy megrontotta így meg úgy... Arra má azt mondtam, hogy megrontotta az ű maga esze. Református is, katolikus is, hívő is. A reformátusok azok összetartok, azok segítik a szegényebbeket, adnak inkább munkát, hogyha olyan, hogy munkát kő neki adni. A katolikusok közt má jobban van eleső szegény, mer azé, hogy hát ők többen vannak. Viszont a hívők meg még annyian se vannak. Bappisták. Ezek meg olyan különlegessel olyan kivalós félék ezek má így vallás szempontjábul, akar a reformátusoktul, akar a katolikusoktul."

A vallásosság és a hiedelemvilág keveredése tetten érhető a szenteletvíz gyógyításra való felhasználásában. (Orvosságként kell meginni.) A böjtölés szintén a katolikus egyház előírása, ám amikor varázserő szerzésére használják fel azt (ráböjtölés), kereszténység előtti pogány szokás túléléséről van szó. Ebben az élménymondában a böjtöléssel rontó képességet szerző nőt a karácsonyi vacsorára szinte „bevágták". Erre az apja azt kérdi: „Hát tégedet mi az ördögök hurcolnak?" Mire az így válaszol: „Nem is az angyalok!" Az ördög a keresztény vallás által is elismert szellemlény, amely a hiedelmekben, úgy látszik, Szánkon is kiszorít minden más démont. A lucaszékről például már nem boszorkányokat, hanem ördögöket lát a vállalkozó. A hiedelmek világát, különösen a rontó praktikát sokan „ördögi mesterségnek" tartják, amelyek világosan szemben állanak a vallásos emberek világával. Ezért van az, hogy például az állatlan ló képében kísértő gonosz Isten vagy Jézus nevének hallatán eltávozik áldozatától. A lidérclángot (mocsárlángot) látó ember kétségbeesik: a vallás vagy a hi91