Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - Bibó István: A politika mint szisztematikus tudomány

keresztezi az önkény. Ez minden fordulatnál élesen jön elő, és csak hosszabb konszolidációnál gyógyul meg. Egy olyan esemény, mint az 1945. évi átalakulás, először sok politikai és világnézeti változást jelentett. Az ember és ember közötti viszonyulásnak ezer és ezer hibáját vetette fel. Ezt csak a társadalom részletmunkájával lehet megszüntetni. A mai központi, fegyelmezett pártirányítottság a társadalom szabaddá tétele szempontjából esetleges jelenség. A társadalom akkor telik el szabadsággal, ha a kis egységekben valóságos önkormányzatnak épül ki kultúrája. Ehhez egyik politikai oldalnak sincs érzéke. Amit ma nálunk szakszerűségnek neveznek, az nem egy elmélyült, a társadalommal együtt élő igazgatás, hanem egy olyan cárias igazgatás, amely fölötte lebeg a társadalom szövedékének. Ez éppúgy tévút, mint ahogy a harcos baloldaliak szeretnék a társadalom szervezetét egyszerre' demokratikussá tenni. Ez azonban csak úgy érhető el, hogy egyes kis gócok szabadságának és önkormányzatának a lehetőségét megadjuk. (Szövetkezetek, új közigazgatási egységek, községek stb.)

Törökország két típusból jött létre: az észak-ázsiai katonai szervezetnek és a bizánci bürokráciának a keverékéből, mely utóbbi a társadalom mély gyökereivel nem volt kapcsolatban.

Az amerikai társadalom ezzel szemben ennek az európai társadalomnak a folytatása, de nagymértékben túl racionális, és ennek következtében kiüresedő formában [van jelen]. Az embereknek hivatásukba való beleépülése, amely az európai társadalmat jellemzi, Amerikában laza, mozgékony dolog. A kis és nagy egységeknek a szabadsága megvan, de ez bizonytalanná válik, mert nem a szabadságjog a szabadság leglényegesebb alapja, hanem az, hogy a társadalom kis egységeiben a kölcsönös biztosítottságnak, az egymás eszközül-használhatóságának a rendszere megvan. Ehhez a kis egységeknek stabilaknak kell lenniük. Tehát amikor [miközben] Amerikában az egységek mozgási szabadsága mindennél nagyobb, ugyanakkor pl. a munkásvédelem megromlik. Az egyének atomizálódnak, s a társadalomban ismét nyersebb erők lesznek úrrá. Az európai társadalomban a kis csoportoknak az önvédelme és belső szabadsága lehetetlenné teszi külső erők gyakorlását.

A szovjet két dologban jelent változást: 1. a primitív és felületi orosz hatalomnak az elmélyülését, 2. a társadalom kis egységeinek felépítési kísérletét.

54