Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - Kiss Andor: Egy „hevenyészett gyorsanírt szöveg” (Bibó István szegedi „Politika” című főkurzusáról)
Kiss Andor Egy „hevenyészett gyorsanírt szövegé Bibó István szegedi „Politika" című főkurzusáról A megérlelt gondolat alakká formálására az elmúlt évtizedben megkezdődött a Bibó István-i életmű kritikai célú elemzése. A múlt század e meghatározó társadalomtudósának memorábilis munkássága alapos, széles publicitással rendelkezik. Azonban e számtalan cikk, tanulmány mellett elengedhetetlen feladat azoknak a leveleknek, jegyzeteknek, elfekvő kéziratoknak a feltárását s kiadását elősegíteni, melyekkel tovább árnyalható s adott esetben új ismeretekkel bővíthető a jogtudós, politológus, gondolkodó nézetrendszerének alakulása, változása. Tulajdonképpen e munkához kapcsolódik az a vállalkozás, melynek keretén belül megkezdődött Bibó István szegedi előadásainak közreadása. Bibó Istvánt 1946. július 22-én a Magyar Köztársaság elnöke nevezte ki a Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának politikai tanszékére mint egyetemi nyilvános tanárt. Hivatalosan 1950 őszéig működhetett, amikor is a kar dékánja „illetékes helyről nyert felhívás alapján" levélben kéri Bibót, hogy adja be nyugdíjazási kérelmét. Az egyetemen eltöltött éveinek legintenzívebb szakasza az 1946/47-es tanév, amelyben a nemzetközi jogi előadások és szemináriumok mellett, s a „Bevezetés az államtudományokba", illetve „A demokrácia problémái" című előadásán kívül heti öt órában tartotta „Politika" című főkurzusát. A „Politika" kurzusait a következő tanévben már nem ismételte meg, mert a kulturális kormányzatnak e tárgyra vonatkozó marxista szellemű egyeztetésével nem akart azonosulni. A MTA Közgyűjteménye (Kt Ms 5116/12-21) őrzi ebből az időszakból származó - fentebb már említett - jegyzeteit. Ezek a szövegek gondosan megszerkesztettek, azonban keletkezésük körülményéből származóan magukon viselik azokat a didaktikus jegyeket, melyek abból adódnak, hogy nem nagy nyilvánosságnak szánt tanulmányokat írt, hanem olyan „hevenyészett gyorsanírt szövegeket", melyek a szóbeli kifejtést segítették. Ebből következően kérdésfeltevései s az azokra adott válaszok igen világosak, így néhány ponton éppen ezért kevésbé árnyaltak. Szilágyi Sándor is felhívja a figyelmet arra, hogy az előadások során „fogalomtisztázó és világnézeti alapvetés vezeti be a történelmi fejtegetéseket, a jelen helyzet elemzését és a megoldás útjának vázolását."1 A most bemutatásra kerülő részlet a „Politika" című főkurzusához írott előadás- jegyzetből származik, melynek nóvuma, hogy a bibói életműben hasonló jellegű összefoglaló, rendszerezett politikaelméleti fejtegetésekkel nem rendelkezünk. Bibó, miközben az európai társadalomfejlődés folyamatát jeleníti meg, mintegy beemeli olvasóját egy olyan optimista jövőképbe, melynek alapvető normatívája a hatalom- gyakorlás humanizált formájával megvalósított állami társadalomszervezés, s a teljes 1 1 Szilágyi Sándor: Ostinato. Esszék, tanulmányok. Új Mandátum, Bp., 1999., 139. p. 55
