Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - Bibó István: A politika mint szisztematikus tudomány
Európában a középkor folyamán az állam olyan oroszosán nem hatékony test volt, amely nem tudta akaratát keresztülvinni, de közben rengeteg kis műhelyben épült az európai társadalmi szervezésnek a munkája: szomszédságok, céhek, falvak, szak- szervezetek stb. Azután ezeken belül épült ki az a szakszerű ügyintézés, amely az európai államokra a maga képét rányomta, miután a feudalizmus letöretett. Európa rövid idő alatt az egész világot felfedezte, nagy gyarmatbirodalmat épített ki, a XIX. században az egész világra rákényszeríttette a maga kultúrájához való alkalmazkodást, és egy világkereskedelmi hálózatot épített ki. Mindez annak köszönhető, hogy Európán belül évszázadokig finom részletszervezés folyt. A gyarmatokon a bürokratákat követték a kereskedők, az iparosok stb., és ezek ott mindjárt alkalmazták a maguk részletmunkáját. Ami a divatot, szokást, erkölcsöt stb. illeti, azt kell mondani, hogy a hódító, uralkodó, racionális állam képes a vélemény minden megnyilvánulását szabályozni, és a szokást, erkölcsöt stb. megváltoztatni, mert a társadalom beidegződése szerint a parancsnak engedelmeskedni kell. Azonban a parancsadásra felépített állam ugyanakkor, amikor mindenre képes, hallatlan belső ürességtől kong. Az ember közreműködése az állam munkájában csak a parancs teljesítésére szorítkozik. Ha ilyen állam válságba kerül, akkor könnyen megbukik, amint azt a steppei török birodalmak példája mutatja. Amikor egy ellen-hódító tűnik fel, akkor ő ugyanúgy támaszkodhatik az eddigi engedelmességi beidegzettségekre. Ezzel szemben a felületi hatalmat gyakorló állam szintén meglehetősen rideg pa- rancsolási rendszert fejleszt ki, de ez teljesen esetleges. Egészen a Szovjet megalakulásáig az Orosz Birodalom hallatlan zsarnokokat, reformereket élt meg, azonban minden ilyen kezdeményezés egyéni, alkalomszerű és esetleges maradt, mert nem került bele a társadalom mély szervezetébe, mint Nyugat-Európában, sem az állam racionális szervezetébe, mint a török államokban, és így hatástalanok maradtak. Az ilyen államtípusban a reform mindig hatástalan: mert nincs egy közeg, amely átvegye, és a társadalom mély szervezetében szétdolgozza. Az igazán kidolgozott nyugat-európai társadalomban az állam a szokás, a divat, az erkölcs területén is igen erős hatásokra képes. Az iskolázáson keresztül formálni tudja a közvéleményt, de csak ezen a hatalmas, kikulturált szervezeten keresztül, s nem törvényekkel. Úgyszintén a nyugat-európai állam nemigen gondol arra, hogy az emberek szokásait (termelési technikát stb.) parancsszerűen megváltoztassa. Arra azonban gondolhat, hogy befolyásolja a társadalom szokásait. De ezt úgy teszi, hogy közben a maga jogalkotó apparátusával érzékeli a társadalom reagálását, és a maga terveit ehhez hozzáadaptálja. Ugyanez a helyzet a divat, erkölcs stb. tekintetében is. Tehát az állam szociológiai szempontjából csak az ilyen hatalom képes emberi szabadságot teremteni. Az emberi szabadságot nem lehet dekrétummal kimondani, hanem az akkor válik hatékonnyá, ha a társadalom kis egységeiben a szabad, ember és ember közötti kölcsönösségen alapuló kultúrának a hagyományai ki vannak épülve. Magyarországon van egy bizonyos mértékű európai szervezettség, de ez nem hatol be egészen a parasztságig, s ez a kultúra óriási területeket hagy ki és megy át a cá- rias hatástalanságba. Annyira megvan ennek a társadalomnak az aláépítettsége, hogy egy törökösen rideg, katonás rendszert nem tud bevenni, de annyira nem, hogy a szabadságnak egy belső együttesét ki tudná fejleszteni, mert ezt sok helyen 53
