Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - Bibó István: A politika mint szisztematikus tudomány

Ezek a megállapítások két oldalról indulnak ki: az állam mindenhatóságának oldaláról kiinduló vélemény azt tételezi fel, hogy az állam mindent szabályozhat, ami egyáltalában külső szabályozás alá eshetik, s csupán politikai kérdés, hogy hol húzzuk meg a szabályozás határát. (Kelsen is ezt vallja.)

A szabadság oldaláról elinduló szemlélet az államot egy reális történelmi képződménynek érzi és kihangsúlyozza a társadalomnak azokat a jelenségeit, amelyeknél az államnak meg kell állania (angolszász). A véleményekkel, a szokás szövevényével szemben az állam tehetetlen. Az erkölcsre nézve hozható szabályozás, de ugyanakkor bizonyos erkölcsi szabályok nem ruházhatók fel jogi szankciókkal. Mindig reménytelen volt annak a törvényhozásának az esete, amely az emberek életét akarta szabályozni. (Alkoholtilalom, kártyatilalom, stb.). A divatot sem lehet szabályozni.

Ha a két nézetet összevetjük, azt látjuk, hogy egyik oldal a mindenható államot, a másik oldal az emberek szabad szférájának tiszteletét szélsőségesen veszi. Azonban ezek a kérdések végsőleg beletorkolnak az állam és a társadalom viszonyának a kérdésébe. E viszonynak két szélső határa van: az egyikben a társadalom egyszerűen függ az államtól, amelynek típusa a szimpla hódító (vak fegyelem, zsarnokság, stb.). Ez a fajta szervezet a szó rossz értelmében racionális, ez a szó itt annyit jelent, hogy a felső elhatározásnak nem kell irracionális ellenállással számolnia, hanem parancs- szerűen írhat dolgokat elő. Egy ilyen társadalomra nézve szűk területre zsugorodnak az állam korlátáira nézve kifejlett bölcsességek.

A másik államtípus, ahol a társadalom hallatlanul erős, saját belső erőivel dolgozik, és a társadalom kis csoportjai a döntőek. Az állam mindennek tetején egy felső hatalmat gyakorol, de parancsadása megtörik a különböző társadalmi csoportok ellenállásán, s így az állam nem akarhat mást, mint ami az őt alkotó társadalmi csoportokban él. Ez a társadalommal szemben tehetetlen állam egy felületes uralmi képződmény, amely a társadalom meglévő épülete fölött bizonytalan magasságban lebeg, és hatástalanul ingadozik érvényesülés és érvénytelenség között.

Az egyik típus az ottomán Törökország, amely egy rideg katonai szervezetnek volt az államképe. A parancsteljesítés mellett a belső öntevékenység teljesen hiányzott.

A másiknak a típusa a cári Oroszország volt. Ez a társadalom hagyományos szervezetét alig érintette, és ott gyakorolt csak zsarnokságot, ahol a hagyományok hiányoztak.

Míg a cári orosz szervezet össze volt épülve az egyházi szervezettel, addig a török bürokrácia teljesen világi volt.

E két - egyformán barbár - típus között és fölött helyezkedik el az európai állam- fejlődés, amiben nem az a legérdekesebb, hogy milyen szabadságjogokra jutott el, hanem hogy ezeknek a szabadságjogoknak mik a társadalmi fundamentumai.

Az európai államszervezet az előbbi kettő jó oldalait kombinálja. Az államszervezet elevenen behatol a társadalom szövedékébe, és a maga hatásait pontosan ki tudja fejteni, de az egész rendszer a társadalom apró egységeinek kiművelt részletmunkájára van alapítva. Az európai állam nem azért tud pontos kimutatásokat készíteni, mert keményen megfegyelmezte a társadalmat, hanem, mert olyan kis társadalmi egységeken épült fel, amelyek a maguk kis körében a pontosságnak, az üzemszerűségnek, a szakszerűségnek a módjait a maguk használatára is már kiépítették. A szakszervezeti, a céhbürokráciák használatára van ez az államszervezet ráépítve.

52