Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VI. rész)

Zsebre vágta a pénztárcát, majd lábbal magához húzta a földön felejtett bőrtáskát, kinyitotta. Alsóneműk, zoknik, csíkos pulóverek voltak benne, és egy már megbontott dugós üveg. Beleszagolt, és megállapította:- Dalmáciái szőlőpálinka. Megkóstoljuk?

Vállat vontam.- Ma este folyton üvegből iszom.

Majoros Péter ivott az üvegből, azután én is ittam. A pálinka nem volt túlzottan erős. Odakintről már nem hallatszott üvöltözés.

Bejött két rendőr a váróterembe, igazoltatták Majoros Pétert, talán az volt a szándékuk, hogy elvezetik, de a felébredt várakozó utasok védelmükbe vették, egymás szavába vágva mondogatták, hogy a mokány tanyasi ember valamennyiüket megvédelmezte, valamennyiük érdekében hajított ki egy randalírozó nyikhajt. A rendőrök elmentek, elvitték a bőrtáskát az alsóneműkkel, a pénztárca és az üveg Majoros Péternél maradt.

Ittunk még a pálinkából, azután beállt a vonatunk, felkapaszkodtunk rá és innentől elváltunk, mert megjelent Milutin Karies ellenőr és engem elvezetett a vasutasok fülkéjébe. Ott Vladan Drenovakovics terpeszkedett, és ahhoz képest, hogy már jócskán elmúlt éjfél, egészen ébernek látszott.- Lármázásba keveredett - mondta rosszallóan. - Nem szeretem, ha felfigyelnek ránk.

Almos és bosszús voltam, majdnem gorombán válaszoltam.- Egy tanyasi legény kihajította az ordibáló dalmatát a hideg éjszakába. Mindenféle jöttmentek kóvályognak errefelé, nem árt, ha valaki helyreutasítja őket.- Mate az én emberem. Az a tanyasi vadállat eltörte a karját.- Gipszeljék be. Fiatal még, gyorsan összeforrnak a csontjai. És utasítsa, hogy a jövőben ne ordibáljon álmos emberek között.- Zárjuk le az ügyet - javasolta Vladan Drenovakovics. - Mi ketten szót érthetünk a hadonászó izgágák között.

Még mindig bosszús voltam, és kissé ráuntam az utazásokra és a koszos vonatokra.- Mire való ez a bohóckodás? - kérdeztem. - Vacogunk itt egy hideg és büdös vonatfülkében, mintha csak véletlenül találkoznánk, holott megbeszélhetnénk mindent egy kellemes, meleg szobában. Akár az én házamban is. Akár citeraszó mellett, bár a hazafias szerb nótákat nem kedvelem.

Vladan Drenovakovics fázósan összehúzta magát, végiggondolta, hogy mit mondjon, azután igen ellenséges és fenyegető beszédbe fogott.- Ajánlom, hogy nagyon figyeljen rám. Mate Kukocs karját begipszeljük és meggyógyítjuk. Én megvédem és ápolom az embereimet. Bizonyos határig. A túlzott egyéni kezdeményezéseket nem szeretem. Ez természetesen magára is vonatkozik. És hogy miért bohóckodunk? Jobb, ha a szenttamási ismerősei nem látnak együtt bennünket. Az óvatosság a szakmánkkal jár. Ezt talán már mondtam egyszer. Ajánlom, hogy ehhez tartsa magát.- Ne ijesztgessen - mondtam én is ellenségesen. - Úgysem ijedek meg. És ne küldözgessen a nyakamra rókabőrös tahókat.

Vladan Drenovakovics megenyhült valamelyest, mintha elröstellte volna magát.

33