Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VI. rész)

- Elek szolgálatkész beszari óbecsei magyar ember. Hallgat a jó szóra. Amióta két bátyja a Tiszába fulladt.- Maguk lőtték őket bele a Tiszába?- Meghaltak szegények - mondta közönyösen Vladan Drenovakovics. - Elek viszont okult a történelemből, örül a rókabőr sapkának, és megteszi, amit tennie kell. Kicsit még ügyetlen, hiszen maga is egyből kifigyelte.- Sok fokhagymát eszik.- Majd figyelmeztetem étkezési hibájára.- Hanyagoljuk Szolgálatkész Eleket - mondtam álmosan. - Árulja el inkább, hogy miért fagyoskodik velem ezen a koszos vonaton.

Vladan Drenovakovics összehajtogatott papírlapot vett elő a zsebéből, szétbogozta és elém terítette. A papíron nevek és címek voltak. Szenttamási, verbászi, óbecsei, szabadkai, újvidéki és becskereki címek, összesen 18 névvel.- Ok lennének az ügynökeink? - kérdeztem csalódottan.- Abszolút megbízható ügynökök - mondta Vladan Drenovakovics.- A szenttamásiakat személyesen ismerem. Balfaszok.- Megbízhatóak. Tölgyesi Miska azonnal szállíthatja a listát gazdáinak.- Egy ócska papírlapot?

Vladan Drenovakovics most vaskosabb köteg jegyzéket vett elő.- Itt vannak a referenciák. Mindenkiről le van írva, hogy miért utálja Jugoszláviát és hogy imádja Magyarországot és főleg a Szovjetuniót. Az elvtársak hinni fognak Tölgyesi Miskának.

Átlapoztam a jegyzéket, elraktam a papírokat, és továbbra is csalódott maradtam.- Tölgyesi Miskának talán hinni fognak, nekem azonban mindez csak ócska papírhalmaz.- Milutintól már megkapta a pénzt a költségeire.- Azért a pénzért külön megdolgoztam. Számomra a kártyázás tiszta és szent dolog, nem keverem piszkos ügyekbe. Még akkor sem, ha csalok játék közben.

Vladan Drenovakovics igyekezett keserves arcot vágni, de az volt az érzésem, hogy csöndesen mulat a tiltakozásomon. Elővett néhány bankjegyet a belső zsebéből, és egy pakli kártyát a télikabátja külső zsebéből.- Adjuk meg a módját - mondta. - Megtérítjük a költségeit, de hivatásomnál fogva érdekel, hogy miként fosztja ki a balekokat. Játsszon velem.- Túlságosan elbambultam ezen az éjszakán - szabadkoztam. - Fehér Jóskánál üvegből konyakoztam, a váróteremben meg dalmát szőlőpálinkát ittam ugyancsak üvegből.- Rázza fel magát! Nem saját zsebből fizetek.

Az ajtó előtt Majoros Péter ment el a folyosón, felém hunyorított, én meg a kár- tyacsomagra néztem, ugyanazok a kártyák voltak, amelyekkel Milutinnal játszottam. Felülről ismertem valamennyi lapot.- Egyszer megfogadtam valakinek, hogy soha nem fogok pénzért kártyázni. De ha rákényszerítenek... Osszon kétszer, azután adja ide a pénzt és hagyjon aludni Verbászig.- Én osszak? - csodálkozott Vladan Drenovakovics.- Persze.

34