Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"

rítandó, leküzdendő történelmi fenyegetés jelenik meg. Hogy ez a harc a szövegben pozitív konnotációjú, két összefüggés is mutatja. 1. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a pozitív hangoltságú stílust (szóválasztást): a konvencionális zászló szót itt az ünnepélyesebb, emel- kedettebb hangulatú „lobogó" helyettesíti, a mtiomlsozialismus aktivistái itt „német dolgozókká" lényegülnek át, harcuk „történelmi" (azaz nem esetleges, hanem fontos és lényeges), s mindezek tetejére ez a harc „új irányt szab minden ország munkásmozgalmának". 2. „A nemzetiszocializmus lobogója alá sorakozó német dolgozók történelmi harca" legalább egy vonatkozásban minta ként szerepel. Az egész szöveg ugyanis arról szól, hogy a munkás- mozgalomnak - az addigi internacionalista gyakorlattal ellentétben - „nemzeti" jellegűvé kell válnia. Sőt lényegében ez az a program, amelyet a szöveg ad, s az érvelés egésze arra irányul, hog ezt a programot támassza alá, indokolja meg. A német nemzetiszocializmusra való ilyen hivatkozás értelmezésekor azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a nyilvánvaló ellentmondást, amely az explicit hivatkozás ténye és a nemzetiszocializmusnak pusztán „nemzeti" szocializmussá való leszűkítése között feszül. Azaz, a szöveg pozitív értelemben hivatkozik a náci tömegbázisra, a „német dolgozókra", de a nemzeti szocializmus értelmezése - tájékozatlanságból, vagy inkább nagyon is tudatos „félreértésként" - történetileg inautentikus. Nem a „valóságos" nemzetiszocializmusról beszél.

A szöveg, megvalósítandó célként, „a nemzeti egységre ébredő dolgozó népek korszerű tartalmá"-nak megteremtéséről szól. Ez a szöveghely, úgy hiszem, olyan locus, amely a legtöbbet mondja el a szöveg születési körülményeiről. A „nemzeti egység" is, az erre való (rá) „ébredés" is közvetlenül utal vissza a gombosi retorikára, sőt magára a Nemzeti Egység Pártja nevére is; s ezek azok a politikai célok, amelyekre a miniszterelnökké lett Gömbös Gyula sokszor és sokféle formában hivatkozott -1933 nyarán is. (1933 októberében, Ignotus Pál Cobden Szövetség-beli előadását ismertetve a Népszava ezért írhatta, hogy az előadó Ja] »nemzeti újjáébredés« ellenforradalmi lényegét leleplezve, az »antifasizmus«-ban jelölte meg a kibontakozás lehetőségét." [Népszava, 1933, okt20. 8.])

Ha a szövegnek a „nemzeti" jellegű munkásmozgalom melletti érveit számbavesszük, azt tapasztaljuk, ezek szinte kivétel nélkül egybevágnak Gömbösék törekvésével. 1. „A nemzetközi szociáldemokrácia [...] történelmi hivatását a dolgozók szakmai szervezkedésének megindításával befejezte". 2. „A nemzetköziség eszménye [...] megbukott a valóságos élet mindennapi gyakorlatában". 3. A „nemzeti érdek" (amely „megbuktatta" a nemzetköziség eszményét) „éppen a dolgozó tömegek érvényesülésében találta meg legbuzgóbb erőforrásait". 4. A „nemzetközi versenyben előbb-utóbb minden ország munkásai rákényszerülnek, hogy egységes nemzeti szervezetekben keressék érdekeik védelmét". 5. Az aktuális feladat ebből következik: „A mi életünkben soron a valóságos nemzeti egységek kialakulása következik, a népek érdekeinek összeforrása elhatárolt nemzeti létük öntudatával". 6. A nemzetköziség eszménye utópia. „Az egész emberi faj megszervezése, amelyről a nemzetközi szocialisták álmodoznak, nem képzelhető el anélkül, hogy előzőleg a nemzetekre tagolt emberi faj meg ne alkossa a maga benső nemzeti egységeit, amelyek az eddig látszólag nemzeti, de valójában kapitalista állami szervezeteket, e puszta jogi kereteket, ellátják a nemzeti egységre ébredő dolgozó népek korszerű tartalmával". Igaz, az egész szövegről, de kivált az utolsó mondatról elmondható, hogy ilyen, bonyolult belső viszonylatokat világosan kifejező összetett mondatot a gombosi garnitúra egyetlen tagja sem tudott volna megfogalmazni; ez az érvelési mód tehát nem illik rájuk. A szöveg erős logikája és a NEP- retorika frázisszerűsége elkülöníti a két szövegvilágot. Ám ha mindezt az adott politikai szintre redukáljuk, a mondat „lényegével" - a nemzeti állam átszocializálásával - Gömbösék is egyetértettek volna. (Ezt a törekvést évekkel később, 1939-ben, már a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Hungarista-mozgalmának parlamenti képviselőjeként Rátz Kálmán így summázta: „A programm: a keresztény nemzeti Magyarországnak szociális átalakítása" [Országgyűlési Napló 1935-39. XXII. köt. 91].)

120