Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"
bolsevizmus útján. Azaz, a „nemzeti kommunizmus" - bármit is értsünk rajta - nem tekinthető valamiféle baloldali fejleménynek a kor szóhasználatában, sokkal inkább a bolsevizmus (kommunizmus) nemzeti alternatívájának, ellenpólusának. Maga Rátz Kálmán pedig - igaz, csak pár évvel későbbről van ide vágó adatunk tőle - a saját jobboldaliságát egyféle szocializmusként fogta föl. „Az igazi jobboldalt [...] - írta 1937-ben a Cobden ankétjára - a kommün után kialakult, de még az ellenforradalomban fogant »Fajvédő« csoportosulás jelentette, mely a nemzeti szocializmushoz hasonlóképpen ugyancsak világnézeti állásfoglalást jelentett a marxizmussal, sőt a liberalizmussal és a klerikalizmussal szemben is. A Gömbös Gyula vezérlete alatt álló arcvonal tehát egyáltalán nem volt reakciósnak mondható, erősen progresszív alapokon állott s speciálisan magyar szocialista - talán elsősorban is agrárszocialista - mozgalommá akart fejlődni" (Rátz 1937. 249). Ez - bármennyire egyéni érvelés is - megmagyarázza, hogy Szántó Judit miért írhatott „nemzeti kommunizmus"-ról, s ugyanakkor miért utasította azt mégis el. Itt, e ponton érdemes azt is leszögezni, hogy ebben a Gömbös-féle Nemzeti Egység Pártjában 1933-ban Rátz Kálmánnak magas szintű „élő" kapcsolatai voltak. Neki mind a pártvezér, Gömbös Gyula, mind a gyakorlati organizációt kézben tartó Marton Béla régi tiszttársa, ellenforradalmár „bajtársa" volt. O tehát nagyon is megkísérelhette e pártba „beszervezni" József Attilát, ígérve neki „állást, hivatalt". 8 Az eddig előadottak alapján, úgy gondolom, nagy valószínűséggel kimondható: 1933 júniusának végétől augusztus elejéig tartott József Attila életének az az epizódja, amelynek elején megszületett A nemzeti szocializmus című szöveg, s ez az epizód - Rátz Kálmán ígérgetéseinek és győzködéseinek hatására - az akkor országos szervezkedésbe kezdő Nemzeti Egység Pártjához köthető. Változatlanul nyitott azonban a kérdés: miről árulkodik maga a szöveg? A kézirat, Tverdota György (1996. 172) állításával ellentétben, nincs aláírva; aláírás vagy szignó helyett csupán a költő szokásos kettőskereszt alakú szöveglezáró jele zárja az írást. (A publikált hasonmásról, érdekes mód, ez is hiányzik, bár közlője, Murányi Gábor bevezetésében még emlegeti ezt a jelet [Szántó 1997. 190].) A szerzői név elhallgatása, pontosabban az aláírás hiánya arra vall, a szöveg valamiféle kollektív megnyilatkozás - pl. szerkesztőségi kommüniké, esetleg pártfelhívás - számára készült. Nem szerzője, hanem tartalma lett volna fontos, ha újságban vagy szórólapon nyomtatásban is megjelenik. A szöveg terjedelme és hangja is valamiféle hírverő, agitatív funkcióra utal. A cím, amely voltaképpen a szöveg első szavainak címként való kiugratása önmagában is figyelemfelhívó: aktuális világpolitikai fejleményre utal. Ugyanakkor, nem kétséges, ez a cím egyben - a címadási gyakorlat szerint - egyféle témamegjelölés is; annak kinyilvánítása, hogy - értsünk bármit rajta - valamiféle nemzeti szocializmusról lesz szó. Az első súlyos kérdés itt merül föl. E szöveg vajon a (német) nemzetiszocializmust (nationalsozialismus) idézi-e meg közvetlenül, vagy a szocializmusnak valamiféle nemzeti változatát? Tverdota György, belekapaszkodva Szántó Judit szóhasználatába, az utóbbira gondol. (Alighanem ezért is adta dolgozata címének ezt: „Balról balra" - azaz József Attila az egyik baloldali pozíciót csak egy másik baloldali pozícióra cserélte.) Hogy a szöveg nem valamelyik NSDP- fölhívás „másolata", megismétlése, már korábbi tanulmányomban is vallottam, s ezt most, a szöveget a föltárt adatokkal szembesítve is hangsúlyozandónak vélem. Nincs szó a náci doktrína átvételéről. Ám a német nemzetiszocializmusra való explicit hivatkozást nem lehet figyelmen kívül hagyni. Itt bizony ,,[a] nemzeti szocializmus lobogója alá sorakozó német dolgozók történelmi harcá"-ról esik szó, s ez a harc a szövegben egyáltalán nem mint elhá229
