Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"

na a magyar giovinezza" (Mecsér Gömböshöz és Eckhard thoz, 1931. nov. 1., idézi Kónya 1968. 32).

A megszerveződő Nemzeti Egység Pártjának ez a munkásmozgalomra reagáló, munkásmozgalom-ellenes éle, túl a szűkkörű, informális tervezgetéseken, manifeszt módon is megnyilvánult. A pártjelvény - fogaskereket és búzakalászt kombináló - szimbolikája tudatos választás volt; a párt az első percektől kezdve hangsúlyosan fordult a munkásság felé, s „nemzeti" alapon igyekezett őket megszervezni. Gömbös már első miniszterelnöki rádióbeszédében, 1932 októberében „Magyar munkástestvéreinkhez" fordult (vö. Pesti Napló 1932. okt. 5. 2), s már október 7-én nyilvánosságra jutott egy Nemzeti Munkás Osztag megszervezésének gondolata is (Pesti Napló, 1932. okt. 7.5). Október 8-án pedig már ennek az osztagnak a „szervezéséről" is olvasni lehetett a Pesti Naplóban.

A Nemzeti Egység Pártjának nyilvános, demonstratív szervezése 1933 nyarán indult meg. Ahogy a Függetlenség nevű, már Gömbösék gründolta lap június 15-i számának egyik cikke címében is hírül adta: „Gömbös Gyula Egerben megindította a Nemzeti Egység Pártjának országos szervezkedését." (E cikk, egyebek közt, arról is tájékoztatta olvasóit, hogy a pártnak elnöke, vezetőtitkára és titkárai vannak, illetve lesznek.) A szervezkedés első igazi csúcspontja, demonstratív rendezvénye az első Nemzeti Munka Hét volt, amelyre 1933 novemberében került sor, de szervezését már jóval korábban megkezdték s október elején már megindult nyilvános beharangozása is (vö. Pesti Napló 1933. okt. 9.15, okt. 13. 7. stb.). E rendezvény egyik célja, ahogy a következő években is, a szervezett munkásság „nemzeti" alapú integrációja volt. Az akciót maga Gömbös is komolyan vette. 1933 augusztusában pl. „a munka megbecsüléséről és védelméről" beszélt (vö. Pesti Napló 1933. aug. 2. 3), majd - mint a híradásokból kiderül - a Nemzeti Munkahetet is személyesen ő nyitotta meg (vö. pl. Pesti Napló 1933. okt. 22.13). Ez az októberi híradás szempontunkból azért is fontos, mert a programot ismertetve itt mondják ki a szándékot, hogy „az új városházán pedig a magyar nemzeti munkásság kongresszusa munkásproblémákat vitat meg". A retorikára - s a munkásság „nemzeti" integrációjának szándékára - jellemző az, ahogy a Nemzeti Munkahéten Fabinyi miniszter beszélt; szerinte ugyanis „testvérként kell magához ölelni a magyar munkásságot, amely az öncélú magyar nemzet eszményét táplálja hazafias lelkében" (vö. Pesti Napló 1933. nov. 12. 8). Gömbös pedig egyenesen azt mondta, hogy: „A munka piedesztálra emelése legyen a Nemzeti Munkahét programja" (idézi Pesti Napló 1933. nov. 12.10).

Vitakérdés lehet, fasiszta jellegű párt volt-e ez a Gömbös vezérelte Nemzeti Egység Pártja? E kérdést, úgy vélem, nem itt kell eldönteni. Az azonban az eddigiekből is nyilvánvaló (s szempontunkból ennek regisztrálása elegendő), hogy ez a párt a/ a szervezett marxista munkásmozgalom ellensúlyozására, hatálytalanítására (is) törekedett, s b/ mintájaként - meglehet: csak részlegesen érvényesülő mintaként - az olasz fasiszta és a német nemzetiszocialista párt is a szervezők szeme előtt lebegett. Tény azonban, hogy a megvalósult párt az adott körülmények között ezeket a mintákat nem tudta, esetleg nem is akarta teljes egészében lemásolni, átvenni. A Nemzeti Egység pártja minden erőfeszítés ellenére nem lett igazi modern tömegpárt. S a német gyakorlattal szemben jelentős eltérés az is, hogy a magyar párt prominenseinek inter nos antiszemitizmusa nyilvánosan nem jelent meg a NÉP retorikájában. Sőt a pártvezér, Gömbös Gyula - ha valószínűleg pusztán taktikai megfontolásokból is - nyilvánosan elhatárolódott saját korábbi antiszemitizmusától.

A NÉP minősítésénél szempontunkból egyébként is fontosabb az a tény, hogy Szántó Judit leírása erre a pártra illik. Ez volt az a párt, amelynek kereteiben Rátz „állást, hivatalt" ígérhetett József Attilának, amelynek a költő „titkára" lehetett volna, s amelyről elmondható, hogy: „éppen elegen vannak, akik félrevezetik a munkásokat, te nem állhatsz közzéjük" (Szántó 1986.110). S hogy Szántó Judit „nemzeti kommunizmus"-ról beszél, az sem teljesen érthetetlen. E vonatkozásban magyarázóértékű, hogy a Pesti Napló 1933. augusztus 18-án közölte Henry J. Haskell cikkét, amelynek szimptomatikus címe ez: Németország a nemzeti

118