Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"

A Nemzeti Egység Pártja^ amely az addigi kormánypártot, a Keresztény-Keresztyén Kisgazda-, Földmíves és Polgári Pártot, az úgynevezett Egységes Pártot váltotta föl, 1932 végétől nemcsak nevében változott meg. Jellege is merőben új lett. A változtatások mögött, mint a kutatás már kiderítette, maga Gömbös Gyula állott, aki Bethlen István „gyámkodása" alól szabadulni igyekezve „első lépésben a kormánypárt országos szervezeti hálózatának a kiépítésével kívánt magának önálló politikai bázist létrehozni" (Sipos 1994.152). Az átalakuló párt radikális újszerűségét az adta, hogy a „dualizmus közéletében iskolázott államférfiak a pártnak mint szervezeti erőnek nem tulajdonítottak jelentőséget, számukra a párt csupán mint parlamenti képviselői csoport létezett. Önálló hierarchiára és mozgalomra nem volt szükség, már csak az igen korlátozott és nyílt választójog okán sem. Választások idején az ellenzéki pártok korteshadjáratait a különböző egyletek, körök, klubok szervezték, a kormánypártnak pedig rendelkezésére állott a közigazgatási gépezet. Gömbös számára ez a szisztéma kedvezőtlen volt, mert mind az államapparátus, mind a törvényhatóságok kulcs- pozícióit a bethleni rendszer kiválasztottjai foglalták el. A pártszervezetek létrehozásával viszont Gömbös egy párhuzamos, csak neki engedelmeskedő gépezetet birtokolhatott [...]. A mozgalom megindításától több tízezer hűséges új ember felszínre emelkedését is remélte, akik majd átveszik a fontos tisztségeket a »régi« rend maradi híveitől" (Sipos 1994. 152). Ennek az új politikai eszköznek a megszervezése mindjárt Gömbös kormányfővé válása után elkezdődött. Gömbös már 1932 októberében bejelentette, hogy - az addigi, ideiglenes gyakorlattal ellentétben - ismét a miniszterelnök, azaz immár ő maga a pártvezér. „Az operatív ügyeket bizalmi embereire, Sztranyavszky Sándor pártelnökre és Marton Béla főtitkárra bízta. Ez utóbbi tisztséget újonnan és személyre szólóan kreálta, kifejezetten a szervezés irányítására" (Sipos 1994.152). A változás külsőségekben is megmutatkozott, pl. a név megváltoztatása, saját megkülönböztető jelvény (piros-fehér-zöld alapon fogaskerék, közepén áthúzott búzakalásszal) rendszeresítése. Az új párt Marton Béla irányításával hamar kiépült; megyei pártközpontok születtek, a főispánok mellé párttitkárokat neveztek ki, akik megszervezték a választókerületi, azon belül pedig a helyi pártszervezeteket. Mindegyik saját párthelyiséget is kapott. Az így kiépülő pártapparátus minden választópolgárról külön kartotékot készített, föltüntetve a rájuk vonatkozó személyi és politikai adatokat, pl. a pártállást. A pártközpont számára a helyi szervezeteknek rendszeresen jelenteniük kellett, s rendszeressé tették az értekezleteket is. A munkára, amely e szervezetekben folyt, jellemző Gömbös közvetlen munkatársának, bizalmasának, Antal Istvánnak a leírása. O a budapesti Esterházy utcai pártközpont légkörét így érzékeltette: „két-három termet töltöttek meg a dossziék, a kartotékok, a különböző szintű nyilvántartások, s a két tucatnyi íróasztal előtt húsz-huszonöt új párttisztviselő görnyedt, gépelt, számolt, körmölt és telefonált" (idézi Sipos 1994.153).

E párt újszerűségét nem pusztán a korábbiakat messze felülmúló szervezettsége adta; az egész párt, nem kis részben, a marxista munkásmozgalomra adott újszerű válaszként, ellensúlyként született meg. Gömbös és elvbarátai ugyanis már jóval Gömbös miniszterelnöksége előtt érzékelték, hogy a szervezett munkásság politikai aktivitását ellensúlyozniuk kell. E fölismerést Mecsér Andrásnak egyik, Kozma Miklóshoz írott levele már 1931 őszén világosan mutatja: „Megyünk gyors tempóban az örvény felé - írta Mecsér -, hol már csak a szociális kérdések dominálnak, a középpártok ilyenkor felmorzsolódnak, az egységes párt is. A szocialisták ellen a keresztényszociális párt nem bunkó, túl szenteltvíz szagú. Nálunk tehát Marx ellenes életképes párt ma nincs. Hát mi lesz itt?... Én úgy érzem, radikális operációk kellenek" (idézi Kónya 1968. 31). Ugyancsak Mecsér mondta ki azt is, hogy a létrehozandó új párt olyan legyen, „amelyik együtt tud működni az olasz fasisztákkal és a német nationalszocialistákkal", s „a nemzetközi kapitalizmust üldözi, a hazai zsidó szellemet pusztítja, hazafias, tele szociális tartalommal, hamis álhumanizmus nélkül" stb, stb. „Ez vol117