Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"

legondolunk, érthető is. Danzinger nyilván eleve hangfogót használt a soros cikk megkon- cipiálásakor, szövegét pedig a „névadó" Rátz értelemszerűen saját igényeihez igazította, „autorizálta". Ami kétségtelen, e cikkek széleskörű, nagy empirikus anyaga inkább vall Danzinger Ferenc már-már polihisztori tájékozottságára, olvasottságára, mint a szakíróként mindenképpen műkedvelő volt lovastisztre. A Pesti Napló ban megjelent Rátz-cikkeknek ez a kétségkívül sajátos háttere fontos szá­munkra. Rátz és József Attila között ugyanis Danzinger teremtette meg a kapcsolatot. A szintén kortárs Fejtő Ferenc szerint „Rátz Kálmánnak Danzinger (Agárdi) Ferenc mutatta be Attilát" (Fejtő 1989. 62). „Attilának - Fejtő szerint - az tetszett Rátzban, hogy a magyar nem­zeti érdekek alapján mérlegelte a Szovjetunióhoz való közeledésből és a szocialista tervgaz­dálkodásból húzható hasznot, anélkül hogy a nemzetiszocializmus fajvédő ideológiájával akkor már rokonszenvezett volna" (Fejtő 1989. 62). Ezzel, bármily meghökkentő is, a minket érdeklő két szál összeér: József Attila és Rátz Kálmán legkésőbb 1933 tavaszán - méghozzá végső soron Madzsar József sajátos logikájú taktikázása követekeztében - megismerkedtek, s létrejött az a - múltjukból aligha követke­ző - sajátos kapcsolat, amelynek tisztázása megkerülhetetlen. 7 E ponton érdemes egy kicsit elidőznünk. A nagy kérdés, amelyre mindenképpen választ kell adni, az: hogyan egyeztethetők össze az eddig megismert adatok? A Magyar Életrajzi Lexikon szócikkének - látszólag logikus - magyarázata tarthatatlan. Szó sincs ugyanis arról, hogy Rátz a „30-as évek elején szembefordult a kormánnyal és egyidőben baloldali körökkel lé­pett kapcsolatba" (MEL 2:489). Mint láttuk, éppenhogy a „kormány", azaz Gömbös Gyula embere volt. Semmi jele annak, hogy Rátz Gömbös ellenére közeledett volna akár a kommunistákhkoz, akár - mint Fejtő (1989. 62) utal rá - a szociáldemokratákhoz. Az elvileg szóbajöhető legfontosabb források, Rátznak Madzsarral, Danzingerrel, illetve magával József'Attilával való kávéházi beszélgetései, megörökítetlenül maradván immár örökre hozzáférhetetlenek. A Rátzcal kapcsolatos különféle emlékezéseknek a szempon­tunkból fontos oldala pedig eleve alkalmatlan az érdemi magyarázatra. Az emlékezőknek az utólagos interpretációs helyzete és szükséglete oly mértékben rávetül az amúgy is halvá­nyuló valódi emlékekre, hogy a megfogalmazódó „magyarázatok" inkább csak szerzőikről adnak fölvilágosítást. A (volt) ellenforradalmár és a kommunista költő kapcsolatát öntudatlanul is saját József Attila-képükhöz, az aktuális idolhoz igazítják. így az egyetlen, jelenleg is járható út, úgy tetszik, csakis a Szántó Judit emlegette s Rátz föllépéséhez kap­csolt párt mibenlétének a tisztázása. Valamiféle magyar Nemzeti Kommunista Párt, amire - Szántó Judit emlékezésének szóhasználatát félreértve - Tverdota György (1996) következtet, nem volt; sem létének, sem létrehozási kísérletének nincs semmi nyoma. Ilyen pártot sem baloldali, sem jobboldali pártként nem regisztrál az 1933. évi úgynevezett csendőrségi „összesítő", amelynek mind­két oldalra vonatkozó összefoglalóit átnéztem. Annak sincs nyoma, hogy ez a párt esetleg Rátz Kálmán saját minipártja lett volna - valami más néven. (Egy ilyen pártalakulás egyéb­ként elvileg is lehetetlennek látszik: Rátznak ugyanis semmiképpen nem lehetett annyi pénze, amennyi még egy minipárt működtetéséhez is szükséges.) Egyetlen olyan párt volt 1933-ban, amelyre ráillenek Szántó Judit utalásai, s léte összhangban van az eddig föltárt adatokkal.Ez a párt a Gömbös által átszervezett kormánypárt, amely - az „új politika" je­gyében nevet változtatva - Gömbös elnöksége idején Nemzeti Egység Pártja néven műkö­dött. 116

Next

/
Thumbnails
Contents