Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"
legondolunk, érthető is. Danzinger nyilván eleve hangfogót használt a soros cikk megkon- cipiálásakor, szövegét pedig a „névadó" Rátz értelemszerűen saját igényeihez igazította, „autorizálta". Ami kétségtelen, e cikkek széleskörű, nagy empirikus anyaga inkább vall Danzinger Ferenc már-már polihisztori tájékozottságára, olvasottságára, mint a szakíróként mindenképpen műkedvelő volt lovastisztre. A Pesti Napló ban megjelent Rátz-cikkeknek ez a kétségkívül sajátos háttere fontos számunkra. Rátz és József Attila között ugyanis Danzinger teremtette meg a kapcsolatot. A szintén kortárs Fejtő Ferenc szerint „Rátz Kálmánnak Danzinger (Agárdi) Ferenc mutatta be Attilát" (Fejtő 1989. 62). „Attilának - Fejtő szerint - az tetszett Rátzban, hogy a magyar nemzeti érdekek alapján mérlegelte a Szovjetunióhoz való közeledésből és a szocialista tervgazdálkodásból húzható hasznot, anélkül hogy a nemzetiszocializmus fajvédő ideológiájával akkor már rokonszenvezett volna" (Fejtő 1989. 62). Ezzel, bármily meghökkentő is, a minket érdeklő két szál összeér: József Attila és Rátz Kálmán legkésőbb 1933 tavaszán - méghozzá végső soron Madzsar József sajátos logikájú taktikázása követekeztében - megismerkedtek, s létrejött az a - múltjukból aligha következő - sajátos kapcsolat, amelynek tisztázása megkerülhetetlen. 7 E ponton érdemes egy kicsit elidőznünk. A nagy kérdés, amelyre mindenképpen választ kell adni, az: hogyan egyeztethetők össze az eddig megismert adatok? A Magyar Életrajzi Lexikon szócikkének - látszólag logikus - magyarázata tarthatatlan. Szó sincs ugyanis arról, hogy Rátz a „30-as évek elején szembefordult a kormánnyal és egyidőben baloldali körökkel lépett kapcsolatba" (MEL 2:489). Mint láttuk, éppenhogy a „kormány", azaz Gömbös Gyula embere volt. Semmi jele annak, hogy Rátz Gömbös ellenére közeledett volna akár a kommunistákhkoz, akár - mint Fejtő (1989. 62) utal rá - a szociáldemokratákhoz. Az elvileg szóbajöhető legfontosabb források, Rátznak Madzsarral, Danzingerrel, illetve magával József'Attilával való kávéházi beszélgetései, megörökítetlenül maradván immár örökre hozzáférhetetlenek. A Rátzcal kapcsolatos különféle emlékezéseknek a szempontunkból fontos oldala pedig eleve alkalmatlan az érdemi magyarázatra. Az emlékezőknek az utólagos interpretációs helyzete és szükséglete oly mértékben rávetül az amúgy is halványuló valódi emlékekre, hogy a megfogalmazódó „magyarázatok" inkább csak szerzőikről adnak fölvilágosítást. A (volt) ellenforradalmár és a kommunista költő kapcsolatát öntudatlanul is saját József Attila-képükhöz, az aktuális idolhoz igazítják. így az egyetlen, jelenleg is járható út, úgy tetszik, csakis a Szántó Judit emlegette s Rátz föllépéséhez kapcsolt párt mibenlétének a tisztázása. Valamiféle magyar Nemzeti Kommunista Párt, amire - Szántó Judit emlékezésének szóhasználatát félreértve - Tverdota György (1996) következtet, nem volt; sem létének, sem létrehozási kísérletének nincs semmi nyoma. Ilyen pártot sem baloldali, sem jobboldali pártként nem regisztrál az 1933. évi úgynevezett csendőrségi „összesítő", amelynek mindkét oldalra vonatkozó összefoglalóit átnéztem. Annak sincs nyoma, hogy ez a párt esetleg Rátz Kálmán saját minipártja lett volna - valami más néven. (Egy ilyen pártalakulás egyébként elvileg is lehetetlennek látszik: Rátznak ugyanis semmiképpen nem lehetett annyi pénze, amennyi még egy minipárt működtetéséhez is szükséges.) Egyetlen olyan párt volt 1933-ban, amelyre ráillenek Szántó Judit utalásai, s léte összhangban van az eddig föltárt adatokkal.Ez a párt a Gömbös által átszervezett kormánypárt, amely - az „új politika" jegyében nevet változtatva - Gömbös elnöksége idején Nemzeti Egység Pártja néven működött. 116