Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"

rozott politikai játszma szereplőjeként került be a Pesti Napló szerzői közé. Akárki nem írhatott volna ilyen, politikailag kényes témákról ilyen súlyú lapba.

A cikkek, amelyek a Pesti Naplóban ezt követően rendszeressé váltak, a későbbiekben természetesen sok minden mást is tárgyaltak; a közös bennük a geopolitikai érdeklődés, a világpolitika alakulására, törésvonalaira és -pontjaira való megkülönböztetett figyelem. 1932. december 4-én Dai Nippon, december 18-án ugyané címmel, de Japán hadserege, flottája és fegyveres békepolitikája alcímmel, december 31-én Csatahajók a Csendes óceánon (ennek alcíme, nagyon jellemzően ez: Japán, Amerika és Anglia hatalmi viszonyai - Fajok s társadalmi és gazdasági rendszerek liarca. A nagy harc és az emberiség sorsa); majd 1933 március 15-én Japán és a szovjet, március 25-én Brit-India védelme, április 9-én Ausztrália és a japán imperializmus, április 23-án Európa hatalmi erővonalai, május 7-én A „beteg ember", A török birodalom hanyatlása, küzdelmei és feltámadása, május 21-én Nem lesz háború!, július 2-án A parasztság a tanácsköztársaságok uniójában, július 23-án Mi történik a parasztokkal a tanácsköztársaságok uniójában?, augusztus 27-én pedig A tanácsköztársaságok uniójának katonai ereje címmel jelent meg a Pesti Naplóban Rátztól cikk. (Az utóbbiak a ma szokatlan névhasználat ellenére a Szovjetunióval foglalkoztak.) S ezt követően még évekig újabb s újabb, hasonló tematikájú és jellegű írások sorakoztak neve alatt a lapban.

Fölmerül a kérdés, vajon csakugyan Rátz Kálmán írta-e ezeket a cikkeket? Volt-e, lehetett-e akkora empirikus tájékozottsága, amekkorát ezek az írások mutatnak? Többek szerint nem. Az egyik jól informált kortársnak, Lázár Vilmosnak Agárdi, azaz akkori nevén: Danzinger Ferencről írott emlékezése szerint e cikkek valódi szerzője Danzinger volt. „Madzsar - írta Lázár -, bizonyos konspirációs okokból, kapcsolatot tartott fenn a munkás- mozgalomtól egész távol álló személyekkel is. Magas összeköttetésű, politikailag érvényesülni kívánó dzsentrik, gyors karrierre vágyó állami funkcionáriusok, közéleti babérokra aspiráló arisztokraták és kissé bonapartista hajlamú katonatisztek voltak ezek. Madzsar sajátos képességével, bizonyos fokig, pozitív irányban tudta hasznosítani ezeknek a fantasztáknak nemegyszer patologikus hiúságát. Elsősorban írásra biztatta őket, valamint arra, hogy hallassák szavukat a parlamentben, s minden lehetséges helyen. Néhányunkat - közöttük Agárdit - megismertetett velük azzal az ajánlással, hogy anyagot szolgáltatunk írásaikhoz, beszédeikhez. Ez az »együttműködés« eredményesnek bizonyult" (Lázár 1972. 5.). „A Pesti Naplóban, a Budapesti Hírlapban, a Pester Lloydban Rátz Kálmán [...] nevével jegyzett, másfél száznál jóval több aktuális kül- és belpolitikai cikk, az »Afrika ébred« [1935] impozáns kötete, vagy az »Utópista szocialisták« marxista értékelését magában foglaló tanulmánygyűjtemény [1940] ugyanúgy Agárdi Ferenc tollából került ki, mint Ambrózy Györgynek - a Mária Terézia rend lovagjának - különböző polgári lapokban (Újság stb.) megjelent közel ötven náciellenes írása. De Crouy Chanell István grófnak a neve alatt volt olvasható az az Agárdi írta négy cikk is, amely az antifasiszta Prager Tageblattban látott napvilágot" (Lázár 1972. 5). Lázár Vilmos ugyan itt jóval 1933 utáni dolgokról is beszél, de szavai hitelét erősíti, hogy egy másik hajdani munkásmozgalmi szereplő, Hollós Korvin Lajos is úgy emlékezett, hogy „Rátzot Madzsar József társaságában 1933 nyarán ismertem meg a Central kávéházban. Madzsar így jellemezte az egyenruhában járó ny. őrnagyot [...]: »Zavaros fejű ember, de jóakaratú és felhasználható bizonyos dolgokra«” (Hollós Korvin 1986. 21). Ezt az emlékezést, vagy legalábbis lényegét - ha eltekintünk attól, hogy 1933-ban Rátz még nem volt nyugállományban - elfogadhatjuk; Rátz, minden jel szerint, csakugyan érintkezett munkásmozgalmi körökkel, s az is bizonyos, hogy e kör egyes tagjai úgy vélték, fölhasználhatják nevét saját érdekeikben. Tévednénk azonban, ha szó szerint vennénk Lázár Vilmos sugalmát, s azt hinnénk, hogy ezek a Danzinger írta, de Rátz neve alatt megjelent cikkek - némileg tompított hangú - marxista cikkek voltak. Ez logikailag is abszurd, ehhez Rátznak igencsak korlátoltnak kellett volna lennie. Aki pedig elolvassa ezeket az 1932/33- ban írott Rátz-cikkeket, meggyőződhet róla, hogy ezek nem marxista cikkek. Ami, ha jól be115