Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"

politika informális kialakításában részt vállaltak. Ez Kónya Sándor Gömbösről írott könyvéből világosan kiderül. „Gömbös - írja Kónya - nyíltan [...] nem lépett és nem is léphetett fel saját miniszterelnöke ellen, de elvbarátai 1932 tavaszától annál inkább aktivizálódtak. Azokon a titkos megbeszéléseken, amelyek Gömbös Úri utcai lakásán zajlottak le, és amelyeken megkezdték a kormányprogram kidolgozását, kezdetben Sztranyavszky Sándor, Baross Gábor, Szörtsey József, Antal István, Vas Elek és Zsilinszky Gábor vettek részt. Később ezeken a csaknem rendszeressé váló összejöveteleken egy-egy alkalommal részt vett Imrédy Béla, Rátz Kálmán és Szabó László is" (Kónya 1968. 33-34). Az, hogy Rátzot e szűk körű s bizalmas tervezgeté- sekbe Gömbös bevonta, kétségtelenné teszi, a régi kapcsolat élt, s régi tiszttársára, akivel „nehéz időkben" alapozódott meg barátsága, változatlanul számított. Az viszont, hogy e megbeszéléseknek inkább csak a külső körén találjuk Rátzot, arra vall, a fölmerülő kombinációkban neki csak második-harmadik vonalbeli szerep juthatott. De hogy Gömbös valóban számított Rátzra, megerősíti - s egy másik oldalról ismételten igazolja - az a tény, hogy 1935-ben, amikor a már miniszterelnök Gömbösnek módja nyílt új, hozzá hű parlamentet „megválasztatnia", Rátzot is „bevitte" a parlamentbe. Ahogy - Kozma György emlékezésére hivatkozva - Kónya Sándor meg is írta: Rátz „kifejezetten Gömbös kívánságára kapott mandátumot" {Kónya 1968.164).

Mindebből annyi mindenképpen következik: 1932 és 35 között - tehát a minket most érdeklő időpontban, 1933 nyarán is - Rátz Kálmán Gömbös embere volt; politikai elképzelései, legalábbis lényegüket tekintve, összhangban voltak a miniszterelnökké előrukkolt hajdani tiszttársáéval.

6

A miniszterelnök Gömbös és Rátz Kálmán 1932 őszétől Rátz képviselői mandátumának megszerzéséig, 1935 tavaszáig terjedő együttműködésének részleteit nem ismerjük. Az azonban, amit Gömbösről, illetve Rátzról külön-külön tudunk e periódusban, közvetve valamiféle együttmozgásról árulkodik. Mindenekelőtt: Gömbös 1932 októberében lett miniszterelnök, negyedikén tartotta első miniszterelnöki rádióbeszédét (Pesti Napló, 1932. okt. 5.2.), azt követően „mutatkozott" be a parlamentben (Pesti Napló, 1932. okt. 7.5.), alig egy hónap múlva pedig Rátz már a Pesti Napló politikai cikkírójaként lépett az országos nyilvánosság elé. Ha tudjuk, hogy az Est-lapok mindegyike, így a Pesti Napló is magas szakmai színvonalú újság volt, kitűnő belső munkatársakkal és tekintélyes külső szerzőkkel, aligha hihető, hogy Rátz önerőből, az „utcáról" került be politikai kolumnistának. Valószínűbb, hogy e lehetőséghez egy, a miniszterelnöki irodából származó telefon juttatta - Gömbös ugyanis, mint tudjuk, politikai céljai elérése érdekében komoly szerepet szánt a sajtónak is (vö. Glatz 1971. 81-100.): „»saját sajtópolitikát akarok inaugurálni a saját költségvetésem szerint« - mondotta [...], kormánya hivatalba lépése napján sajtófőnökének, Antal Istvánnak", s - mint a kutatás mára tisztázta - „sajtópolitikája nemcsak tartalmában, politikai céljaiban, hanem módszereiben is új volt a korábbihoz képest" (Glatz 1971. 81).

Rátz Kálmán első cikke a Pesti Naplóban 1932. november 13-án jelent meg Petrográd, 1917 november címmel. Személyes emlékekről szól a cikk, de megjelenésének indokát alighanem tárgya adta: az orosz forradalom, amelyre épp 15 évvel azelőtt került sor. (A szerző neve itt még Rácz Kálmán, cz-vel!) Ezt a tematikát folytatta a következő nagy cikk is: A bolsevizmus győzelmének 15-ik évfordulója (1932. nov. 27. 35-36); de a szerzői név itt már Rátz alakban jelenik meg. (Ez a névforma nyilván előkelőbb volt, mint a konvencionális cz-s alak, jobban „illett" a kor hivatalos közszereplőjéhez.) Az új kolumnista tehát mint bolsevizmus-szakértő mutatkozott be a lap olvasóinak, s ez önmagában is ismét amellett szól, hogy Rátz meghatá114