Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"

5

Amit e „hathetes" periódusról immár tudunk, az - úgy gondolom - nem kevés. De nem is elegendő. Éppen az a kicsi fix külső adat hiányzik, ami mindent helyére tenne, megvilágítana. Érdemes tehát más oldalról is próbálkoznunk.

Ha a másik szálon, Rátz Kálmán személyén keresztül próbáljuk rekonstruálni az eseményeket, messziről kell indulnunk, és sok, látszólag József Attilától független fejleményt kell számbavennünk. Az eseményeknek azonban van egy benső, öntörvényű logikája, amelyet ha fölismerünk, a bennünket közvetlenül érdeklő probléma is tisztábban látható.

Rátz - eredeti nevén: Rácz - Kálmán 1888. augusztus 1-jén született a Komárom vármegyei Komáromban. Vallása - katonai „minősítvényi táblázata" melléklete szerint - „ev. református" volt; apja pedig „földbirtokos", a földbirtok nagyságára azonban nincs adat. A gimnázium alsó négy osztályát Komáromban végezte, majd - valószínűleg szülői ösztönzésre - a „m. kir. nagyváradi honvéd hadapródiskolába" került, amelynek „négy évfolyamát »jó« összeredménnyel végezte". 1907. augusztus 18-án mint a hadapródiskola frissen végzett növendéke, „7 évi tényleges és 5 évi tartalék szolgálati kötelezettség mellett a m. kir. pécsi 8. honvéd huszárezredhez felavattatott". Rendfokozata ekkor „hadapród tiszthelyettes". „Magánviszonyai"-ról személyi anyaga ezt mondja: „Nőtlen, pénzviszonyai rendezettek, hazulról segélyben részesül." Jellemzése, amelyet részben még a hadapródiskola minősítései alapján szerkesztettek, még egy kiforratlan, 19 éves fiatalembert mutat. „Magyarul tökéletesen beszél és ír; még gyengén fogalmaz. Németül szükségképen beszél." „Nyugodt kedélyű, csendes véralkatú, meg nem állapodott jellemű, gyenge szellemi képességgel és lassú fölfogással. Gondolkodása még gyerekes; kevés tevékenységi ösztönnel bír, a kötelesség érzete benne még kifejlődve nincs és ennek következtében a szolgálat iránt kevésbé érdeklődve, annak különböző ágait leendő hivatásának megfelelő komolysággal megismerni alig törekszik. [...] Még gyenge lovas, de a lovagláshoz természetadta jó tehetséggel bír, kellő szorgalom mellett idővel jó lovas válik belőle. Lóismerettel még nem bír, de a ló megismeréséhez érzéke van. Terepen bátran lovagol, pótló idomításnál használható lesz. Általában céltudatos vezetést, folytonos buzdítást és erős ellenőrzést igényel, mi mellett jó lovastisztté kiképezhető." Magatartása: „Elöljárók irányában engedelmes, őszinte és nyílt. Egyenrangúak irányában barátságos és előzékeny. Alárendeltek irányában még a kellő befolyással nem bír." A katonai pályára egészségileg alkalmas: „Magas termetű, nyúlánk, egészséges, minden fáradalmak elviselésére békében és háborúban alkalmas."

1908 májusáig Pécsett állomásozott, majd Keszthelyre került. Ott 1908. november 1-jén hadnagy lett. Keszthelyről 1910. júniusában a 6. honvéd huszárezredhez, Vácra helyezték át. 1910. októberétől 1911 májusáig Pécsett dandártiszti iskolán volt; 1911 decemberében azonban megbetegedett (betegsége mibenlétét nem ismerjük), s egészen 1912 októberéig „betegség folytán szabadságon", majd további fél évig „várakozási illetékkel szabadságon" volt. Visszatérve a szolgálatba, 1913 márciusában a budapesti 1. honvéd huszárezredhez helyezték át. Ekkor, betegségéből fölgyógyulva, már ismét „hadi szolgálatra alkalmas". Ekkori, 1913. évi jellemzése szerint sokat fejlődött: „komoly, jó felfogással, szolgálatban jól megfelel, szolgálatát kedvjvjel és igyekezettel végzi, szakaszt úgy önállóan mint kötelékben igen jól vezet és vezényel, mint járőrparancsnok igen jól használható." „Alárendeltjeire jó befolyást gyakorol, ezek vezetésére és nevelésére alkalmas." Végeredményben, mint a minősítési tábla „megjegyzése" tételesen is rögzíti: „Összegyéniségénél fogva jó lovastiszt." Hamarosan újabb továbbképzésre vezényelték; 1913 októberétől 1914. április végéig Vácott a 19. honvéd lovasdandár tiszti iskolájának hallgatója volt. Közvetlenül utána, 1914. május 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Minősítése szerint immár „szorgalmas, igyekvő tiszt", a „katonai jubileumi kereszt" kitüntetés birtokosa.

109