Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"

Ázsiai nehéz szaga ázott pusztán füstöl tova s aranyszőre, mikor illan, gyári füstön általcsillan.

Nem kétséges, e vers megszólítottjai a „magyarok" és a „szegények", s a vers politikailag interpretálható teljesítménye az, hogy a nemzeti eredetmonda szimbolikus szereplőjét, az aranyszőrű csodaszarvast összekapcsolja a gyárak világával, ha tetszik, a proletárokkal. A csodaszarvas „aranyszőre" ugyanis „mikor illan" (ti. a szarvas) „gyári füstön általcsillan".

Ez, a vers metaforikus közegében, valamiféle - a gyári munkásokra is alludáló - nemzeti politika meghirdetése; akár programként is kezelhető. S akár tetszik, akár nem, ez a program, amely bár óv a romantikus múltbamerengéstől („Aki hajtja, belepusztul"), valamiféleképpen a júliusi cikk - ott mértékként kezelt - szereplőihez, „a nemzeti újjászületés férfiai"- hoz is kapcsolódik. Kimondva, kimondatlanul azok - vélelmezett - politikai igényeihez igazodik. (A júliusi cikk és A csodaszarvas összetartozását egyébként a szövegeket közlő lap azonossága is megerősíti.)

Fölmerül a kérdés: József Attila életrajzának ez az 1933 júniusától augusztusáig terjedő szakasza összeegyeztethető-e.azzal a „hathetes" periódussal, amiről a „nemzeti kommunista" cikk kapcsán Szántó Judit beszél? Úgy vélem, igen. 1933 júniusának utolsó lustruma és augusztus eleje között volt egy olyan hat hetes időszakasz, amelynek megfogható eseménytörténete egybevág az élettárs emlékezésével. (S ugyanezek a mozzanatok ugyanakkor hiányoznak a későbbi, Tverdota György megjelölte periódus, tehát 1933 szeptembere-ok- tóbere esemény-történetéből.) Minden, ami tudható, arra vall tehát, hogy a bennünket érdeklő „epizód" ekkor, azaz 1933. június vége és 1933. augusztus eleje között történt.

Hogy József Attila életének erről a „hat hetéről" van szó, az eddig mondottakon túl Szántó Judit emlékezésének egyik, eddig figyelembe nem vett utalása is tanúskodik. Judit ugyanis így írja le a „hat hetet" lezáró személyes kiegyezésüket: „És hat hét után Hatvány Lajostól 100 pengőt kapott Attila. Csokoládét, cukrot, virágot hozott. Mint egy gyerek, aki elhagyta a szülői házat és megszenvedte a másutt töltött időket. Letérdelt. »Jutkám, tudom, hogy te vagy az egyetlen ember, aki mellettem állsz, aki vigyázol rám. Milyen kettős ez a visszatérés is. Egész úton a nőhöz, az asszonyhoz, akit szeretek, futottam és most itt vagyok előtted megtörve, lehet-e így szeretni, mikor ennyire megsemmisítve érzem, hogy erős vagy? Legyen nálad az az írás, és ha bármikor valami rosszat tennék, mutasd fel nekem. [...]«" (Szántó 1997. 115). Ha figyelmünket az emlékezés kurzivált részeire összpontosítjuk, két dologra föl kell figyelnünk. 1. Az epizódot Hatvány Lajos anyagi támogatása zárta le, márpedig láttuk, július 8-án Judit éppen Hatvanynétól próbált pénzt szerezni. Ez a mozzanat, ha nem is perdöntő, de összhangban van az eddig mondottakkal, s azt erősíti. 2. Szántó Judit fogalmazása, mint oly sokszor, a második kurzivált mozzanat esetében sem szabatos és világos. De ez a második kurzivált rész, ha jól értjük, egy idegen nőről, egy harmadikról is szól. S ha ez a passzus nem pusztán rossz megfogalmazású, homályos mondat, hanem arra utal, amit kiolvasni lehet belőle, akkor ez az „asszony", akit a költő „szeret", de mégis visszatér Judithoz, jelen tudásunk szerint csakis az Oda ihletője, Marton Márta lehetett. Ez pedig 1933 őszén, vagy később már elképzelhetetlen lett volna. 1933 júniusában-júliusában azonban még valóságos, élő érzelem volt.

108