Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"

mi támpontot ad a válaszhoz, s ez a támpont a második, számunkra fontos mozzanat. A névtelen újságíró ugyanis, mint láttuk, egyebek közt arról is beszél, hogy József Attila „[hjelyzete bizonyára nem rózsás. O maga is rontott rajta, mikor olyan politikai mozgalomba keveredett, amelyet a nemzeti újjászületés férfiai ilyen kiváló költőnél sem nézhetnek jó szemmel. Ettől azonban már régen távol van." Hogy mi az a mozgalom, amibe a költő belekeveredett, bár nincs kimondva, könnyen azonosítható; itt kétségkívül az illegális kommunista mozgalom eufemisztikus emlegetése történik. Annak bejelentése, hogy ettől József Attila a cikk megjelenésekor már „eltávolodott", az előbbiek ismeretében már nem okoz revelációt; tudunk róla. De az, hogy ezt a tényt a költő tudatni vélte szükségesnek, önmagában is érdekes. Ez ugyanis, ahogy már Horváth Iván észrevette, az elhatárolódás gesztusa, s a nyilvánosságnak szól: már nem vagyok kommunista (vö. Horváth 1992. 310). Ám ennél, ha lehet, még fontosabb az a mozzanat, amely az új orientációra utal. A szöveg ugyanis, ha általánosságban mozogva is, megjelöli azokat, akiknek szemszögéből a költő korábbi politikai eltévelyedése most megítéltetik. A szöveg szerint - figyeljünk föl erre - „a nemzeti újjászületés férfiai" azok, akik - bár nem nézhetik „jó szemmel" a korábbi eltévelyedést - most új orientációként kínálkoznak, s akiknek ítélete valamiképpen befolyásolja a költő sorsát; így alighanem ők azok, akik révén „megnyílnak a kapuk".

Az öngyilkossági tervek nyilvános cáfolása is alighanem miattuk fontos.

Hogy kik „a nemzeti újjászületés férfiai", a cikk sajnos nem mondja meg. Azonosításukra még vissza kell térnünk. Gondolatmenetünk e pontján azonban elég, ha rögzítjük a tényt: létezésüket, József Attila életében való fölbukkanásukat.

Ha a kronológiában tovább lépünk, az A Hír cikkét egy érdekes Szántó Judit-levél követi. A cikk július 4-én jelent meg, a levél négy nappal későbbi: július 8-án íródott. Címzettje Somogyi Viola, azaz Loli, Hatvány Lajos felesége: „Elsején - írja Judit - kitesznek a lakásból, mert már hónapok óta nem tudunk fizetni. Az én egyéni tragédiám is bekövetkezett, - József Attila is elhagy." „Valami pénz kellene, hogy legalább lakást tudjak kivenni és állást vállaljak, - akármit" (idézi Szabolcsi 1998. 253). E levelet Szabolcsi Miklós a költő lakásproblémáinak bemutatására idézi; a lakásbérlet fölmondásánál, a kiköltöztetésnél azonban fontosabb Szántó Juditnak az az információja, hogy József Attila „elhagyja". Ez a passzus perdöntő bizonyítéka annak, hogy - alig pár héttel Judit öngyilkossági kísérlete után - ismét megromlott viszonyuk, sőt immár a végleges szakítás lehetősége is fölmerült. A kérdés, mely itt válaszra vár, nem kisebb, mint az: mi ennek a tervezett, de még nem realizálódott szakításnak az oka? A választ ne siessük el, s főleg ne elégedjünk meg a Juditról élő közkeletű általánosságokkal; magát a tényt azonban jegyezzük meg.

Az óvatosság már csak azért sem fölösleges, mert - mint ma már tudjuk - a végleges szakítás, az „elhagyás" ekkor nem következett be. Amikor augusztus 1-jén ki kellett költözniük a Székely Bertalan utcai lakásból, Judit és Attila együtt költöztek ki, s együtt fogadták el a Berény Róbert fölajánlotta ideiglenes szállást a Városmajor u. 36. számú házban (vö. Szabolcsi 1998. 253). Az együttmaradásnak, persze, kétségkívül lehettek kényszerű, praktikus előnyei és okai: együtt maradni, pénz nélkül, nyilván még egyszerűbb és kevésbé strapás, mint különválni s külön-külön boldogulni próbálni. Egy dolog azonban mindenképpen bizonyos: a közvetlen probléma, amely miatt a költő „elhagyni" készült élettársát, valamiképpen - ha csak ideiglenesen is - augusztus elejére rendeződött, vagy legalábbis elveszítette közvetlen aktualitását.

Pár nappal a költözés után, augusztus 4-én jelent meg az A Hír újabb száma, benne az irodalomtörténészeknek sok gondot okozó „rejtélyes" József Attila-vers, A csodaszarvas (JAÖV 2:182). E vers s megjelenési helye és ideje számos problémát fölvet. Mindenekelőtt: mikori ez a vers? Annyi bizonyos, csak egyetlen egyszer jelent meg, 1933. augusztus 4-én; sem előtte, sem utána, még gyűjteményes kötetben sem tette újra közzé a költő. A vers jellege, stílusa azonban többek szerint nem illik az Ódához, s olyan kitűnő versértő, mint Sza106