Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"
nem egyengetik, hanem még jobban eltorlaszolják" (Téglás 1933. 74). Jellemzése, túl sértő és lekezelő hangnemén, megpecsételte a költő munkásmozgalmi sorsát: „József Attila olvasott egy pár igazi és álmarxista könyvet. Meg nem emésztett marxizmusa csak annyiban jut kifejezésre, hogy marxi fogalmakkal dobálődzó tudálékos stílusban ír, amit ír, az azonban már nem meg nem emésztett marxizmus, hanem igen megemésztett opportunizmus. József Attila vitacikkének politikai vonala lényegében véve egészen világos. Miközben látszólag a »jobb« és »baloldal« fölött lebeg, a valóságban a szociáldémokrata vezetők pozícióját erősíti, azoktól vesz és azoknak ád érveket, őket menti, őket, akik a munkásegységfront helyett a tőkével való egységfrontot építik mind szorosabban. József Attila ezzel a cikkével a sz. d. vezérek ideológiai ügynöke lett a baloldali munkásság között" (Téglás 1933. 74). A Téglás-cikk, bárki is írta, nem magánvélemény volt, hanem a sztálinista „vonalú" illegális kommunista pártnak, illetve vezetőinek - a maguk szempontjából egyébként tökéletesen jogosult - reakciója. Célja a kellemetlen álláspont s a kellemetlenkedő szerző megbélyegzése, mozgalmi stigmatizációja. Bár a pártból való kizárás kérdése a József Attila-irodalom máig nyugvópontra nem jutott kérdése, magam úgy vélem, a kizárás Az egységfront körűire adott válasz volt, s az Új Harcos 3. és 4. (májusi és júniusi) számának megjelenése közötti időben történt meg. Ezt nemcsak József Attila különvéleményének radikalitása s a konfliktus súlya valószínűsíti, de konkrét adatunk is van rá. A Széll- Birki-per két fővádlottja, akik 1933. május 5-én és 12-én álltak a bíróság elé, konkrét eseményhez, perükhöz kötve számoltak be arról, hogy „kívülről" olyan pártutasítást kaptak, szakítsák meg a kapcsolatot a (pörben szintén vádlottként szereplő) költővel. József Attila - állt az utasításban - már nem tagja a pártnak (vö. Birki—Széli 1972.). S hogy Széli Jenő emlékezése nem pusztán egyike a sok, egymásnak is ellentmondó emlékezésnek, s nem is utólagos kitaláció, igazolja az Új Harcos - azaz Oravetz István - 1933. nyári pere, pontosabban a védelem ott kifejtett stratégiája, amit, levéltári források alapján, Kende János már régen föltárt. „Az Új Harcos szerkesztője, Oravetz István ellen - írja Kende - 1933 nyarán per indult azon a címen, hogy a lap [a] Társadalmi Szemléhez hasonlóan a KMP legális fedőszerve. Oravetz védője, dr. Domokos József, a párt ügyvédje - maga is párttag - volt. Az előzetes letartóztatás kihirdetése után Domokos, Oravetz nevében, felfolyamodással élt a budapesti ítélőtáblához. Annak bizonyítására, hogy az Új Harcos nem kommunista lap, becsatolta József Attila cikkét, amely - s ezek már Domokos szavai - »különösen a kommunistáknak, az egységfront kialakítására vonatkozó taktikáját és elméletét szigorú bírálat tárgyává teszi, sőt el is ítéli. Az a lap, amelyben ez a cikk megjelent, sem kommunista nem lehet, sem kommunista kapcsolatokkal nem bírhat (kiem. eredetiben - K.J.)«. Természetesen a védői taktikának megfelelően vallott Oravetz is a főtárgyaláson: »... védelmemre azt is felhozhatom, hogy az Új Harcos egyenesen a kommunista párt elleni cikkeket is hozott, így pl. a f. évi májusi szám József Attila tollából Az egységfront körül c. cikket. Ha a párt (nyelvbotlás vsz. »lap«-ot mondott - K.J.) a kommunista szervezkedést célozta volna, s illetve a KMP-nek fedőszerve lett volna, akkor ez kizárt dolog lett volna«" (Kende 1965. 58-59). Az a tény, hogy a párttag védőügyvéd ilyen módon használta föl a korábban szintén párttag költő nevét (s cikkét), s ez a védekezés a bíróság előtt sikerrel is járt, arra vall, József Attila és a KMP szembenállása ekkor már a szőkébb pártkörökön kívül is ismert volt. Meggyőzően lehetett rá hivatkozni egy olyan testület, a bíróság előtt is, amelyiknek pedig voltak eszközei az ellenőrzésre. Egy még illegalitásban dolgozó, aktív párttag személyének ilyen előtérbe állítása elképzelhetetlen lett volna, hiszen az az így előre tolt párttagot is, de a védekezés sikerét is veszélyeztette volna. József Attila és az illegális KMP összeütközése számos kérdést fölvet. Szempontunkból azonban ezekből most egyre érdemes igazán figyelnünk. A Téglás-cikk szerint, láttuk, József Attila az „sz. d. vezérek ideológiai ügynöke lett a baloldali munkásság között" - ilyen szerepnek azonban semmi nyoma; 1933 júniusában és júliusában a költő és a szociáldemokrata 103
