Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001

gendő volt arra, hogy megbélyegezzenek, mint kozmopolitát. Holott soha sem a kozmo- politizmus buzdított, hiszen azt a petróleumlámpás faluvégi parasztházból hoztam magammal, azoktól az emberektől örököltem, akik nem akartak a divatos falusi irodalmi turizmus szereplői lenni.

(Doderer ürügyén) Hemito von Doderer tiszteletére megmásztam a Strudlhof lépcsőket. Szemerkélt az eső, útközben egy padra vetettem a tekintetem s mérlegeltem: megpihenjek-e. Vagy másszam tovább a lépcsőket? Mintha azt kérdeztem volna magamtól, hogy mi az irodalom?

(Az új nemzedékek) Deréky Pál újságolja, hogy a közeljövőben minden bizonnyal az újvidéki Magyar Tanszék három hallgatója négy-négy hónapot tölthet Bécsben. Visszaemlékezem nemzedékem első lépéseire. Ilyesmiről álmodni se lehetett. De így jó. Egy túlontúl megszenvedett fiatalságnak joga van arra, hogy világot lásson. S ne csak Pestig utazzon, hanem Londonig, Párizsig, Berlinig, Bécsig.

(A lélek gondozása) Kora reggel a bécsi Pázmáneum kolostori csendjében ébredek és Jan Patocka új könyvét olvasom (Európa és az Európa utáni kor). „A lélek gondozása végleg felszámolta a naivitást, az embert azzal bízta meg, hogy keresse a jót és a megpillantás világosságát mindabban, amit gondol, mond és tesz." Nem tudok szabadulni attól a gondolattal, hogy a kiváló cseh filozófus a lélek gondozásának nevében vállalta az ellenzéki politikai ténykedést, csakis ezért, és nem azért, hogy később beüljön a bársonyszékekbe, miként azt jelenleg sok értelmiségi teszi. Sajnos, eddig is túl sokat láttam, láttam azokat a jeleneteket, amikor a rendszer még meg sem változott, az új urak azonban villámgyorsan rátenyereltek a sajtóra, a szabad fórumokra, ennek köszönve ugyanolyan szentek és sérthetetlenek lettek, mint a régi urak. A lélek gondozása minden bizonnyal önmegtartóztatással, szerénységgel, az adott szó betartásával kezdődik, aztán csupa olyan egyszerű dologgal folytatódik, amely csak a remetei csendben fogalmazható meg. Innen a Pázmáneum remetei csendjéből borzongva gondolok arra, miként gyűjtik, gyűjtögetik egyes értelmiségiek a különböző tisztségeket. Mint a pártállamban!

(A maastrichti Európa a versailles-i Európa ellen) Hol is lehetne nagyobb megdöbbenéssel olvasni J. M. Keynesnek, a világhírű közgazdásznak a könyvét, a Békeszerződés gazdasági következményeit, mint Bécsben? Keynes nem kíméli a győztes nagyhatalmakat, akiket az 1919- es versailles-i békeszerződés idején csak a bosszúvágy vezérelt, s nem gondoltak az igazságos békére. Keynes már 1919-ben egyértelműen bebizonyította, hogy a legyőzött országokat erkölcstelenül kifosztó és megsemmisítő hatalmak valójában az európai gazdaságot verték szét, s ezzel megteremtették az új történelmi katasztrófa lehetőségét. Amit megjósolt, az be is teljesedett. E jóslat szellemében alakult a XX. század. Vajon a maastrichti Európa ki tudja-e javítani a versailles-i Európa tévedéseit?

(A megalázottakról) Bécsben találkozom a Vajdaságból kivándorolt magyar fiatalokkal. Már az első percekben feltűnik élénk érdeklődésük, amellyel a tájhaza politikai eseményeit szemlélik. Mi történik Vajdaságban? Mi történi a vajdasági magyar közösséggel? Egyet írnak az újságok, az ő szüleik tapasztalata pedig másról szól. Szóba került a történelmi igazságtétel és megbékélés-bizottság megalakulása. Érthető, hiszen ezek a fiatalok végső soron azért kényszerültek elhagyni a tájhazát, mert elüldözték őket onnan. Nem akartak a harcterekre menni, nem akartak páriák maradni. Nekik lenne igazán szükségük az igazságtételre! Emlékeztetnek arra, hogy a vajdasági magyar politikusok sokszor hangoztatták: a távozó fiatalok a rendszer áldozatai. Vajon most, hogy ezek a politikusok hatalomra

89