Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001

lanság. Az érzelmességről pedig senki sem akar hallani az irónia korában. Holott éppen ez koszorúzta meg sajátos aurával.

(Főfoglalkozású kisebbségiek) Pesten döbbenek rá, hogy a belgrádi politikusok szerint a legérdemesebb és a leghitelesebb magyar kisebbségi az, aki nem Vajdaságban él, hanem Budapesten. Érdekes módon, a budapesti államférfiak is hasonlóképpen gondolkodnak. így érvényesülnek a főfoglalkozású kisebbségiek.

(Egy alexandriai) „Az alexandriairól ír az alexandriai", vonta le a végső tanulságot Kavafisz. Ezért nem tudok Budapestről írni. Mert alexandriai vagyok, tehát nem kirándulni járok néhanapján Alexandriába.

(Irodalmi pultok) Kosztolányi is a Bácskából jött, de Budapesten ízig-vérig városi íróvá vált. Azon magyar írónemzedék közé tartozott, amelyik a magyar irodalomban felfedezte a várost. Az Édes Anna mindenek előtt városi regény, olyan szociális érzékenységgel átitatva, amelyre már nem gondolnak Kosztolányi kései követői. A vidéki idill híveiből pontosan ez hiányzik: a szociális érzék. Ezért nem is kedvelik a várost: babusgatják az exotikus vidéket a budapesti irodalmi pultokon.

(A pluralizmus buktatója) A pluralizmus tiszteletében buktató is rejlik: az igazság teljes viszonylagossága. Ettől csak egy lépés az igazsággal szembeni tökéletes közönyig, amelyben a gondolat nem kötelező és nem lehet létező. Fichte szerint pedig ez a teljes bűnösség korszakának elve. Pillanatnyilag csak a minden hájjal megkent pragmatikus politikusok tolongnak ezen az úton, de rövidesen követik majd őket a köztiszteletben álló értelmiségiek is. Szerbiában nyilvánvalóan erre az útra térnek azok, akik egy évtizeden keresztül szolgálták a rendszert. Azt mondják, pluralisták voltak, no és? A politika piszkos dolog, ismételgetik majd, s szavukat visszhangozzák azok is, akik ugyan nem szolgálták a rendszert, de nem is szálltak szembe vele. Utólag valamivel igazolni kell majd a teljes bűnösség korát. Ez is a pluralizmushoz tartozik.

(Baloldali testvérharc) Tamás Gáspár Miklós szerint a száz éve született, de mindmáig „lelkiismeretünkön dörömbölő", a „megmagyarázhatatlan értelemben halhatatlan" Németh László valójában a „baloldali testvérharc" részese volt, ezért nem lehet belőle soha jobboldalit faragni. Milyen sok tragédia egy életben! A belső ellentmondások drámai megsokszorozódását talán csak egy kisebbségi tudja érzékeim és megérteni. „1956-ban Németh László és Kéthly Anna és Angyal István a szocializmus fönntartása mellett nyilatkozott. Kéthly száműzetésben halt meg, Angyal István a bitón, a Kossuth-díjas Németh László a Kádárrezsim hivatalos írójaként. Egyikükkel se tud mit kezdeni a jelenkor, mert bár halálos ellenségekként állhatták ugyan szemben egymással, de ellenforradalmár egyikük se volt." Nehéz dönteni abban, hogy melyik dráma a kegyetlenebb: az ellentmondások kibontakozása vagy pedig a lezárulása.

(A kozmopolitizmusró 1) Újra Bécsben járok, úgy veszem, mint egy különös ajándékot. A Burgstatdthalle előtt ácsorgók, és kétségbeesetten vallom be magamnak, hogy milyen keveset utaztam a világban. Kezdetektől fogva pusztán a vágyakozás élt bennem, ez biztosított erőt hosszú évtizedeken át. Lehet, hogy ez az életérzés azokból a tervekből táplálkozik, amelyeket a szüleim szőttek az ötvenes évek elején: Kanadába vagy Ausztráliába akartak kivándorolni. Esténként üldögéltek a szobában és tervezgettek: Kanada vagy Ausztrália. Miközben a betűvetést tanultam, hallgattam a mágikus szavakat, amelyek egyszer s mindenkorra megszédítettek. Efféle álmodozás kalauzolt ifjúkoromban, ez is ele88