Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001

sást, mert felismertem, hogy Szent Ágoston túlságosan az életet figyelte, Eckhart mester viszont elfordult tőle, magasabb, misztikusabb pontra emelte tekintetét. Az Eckhart gyűrűje című regényemben ezt a tekintetet követtem, de meg kellett győződnöm arról, hogy minél magasabbra emeltem a tekintetem, olyan világra találtam, amelyben elviselhetetlen fagyos szelek dúltak, más szóval rideg, zord és eleve elrendeltetett élet fogadott. Ki innen, mondtam magamnak, amikor kiderült, hogy e világ láttán még saját képzeletemmel sem tudok mit kezdeni. Mára nem maradt más hátra, mint hogy a füvek életéről keressek egy pótolhatatlan könyvet.

(Liberális hagyomány) Kis János nagy visszhangot keltő liberalizmus-tanulmánya arra ösztönöz bennünket, hogy újragondoljuk a liberális hagyományt: Kölcsey, Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös örökségét. „Az ő szemléletük horizontját egy olyan világ jelölte ki, ahol a nemzetállam megteremtése volt napirenden. Nekünk a globalizációval és az állam fölötti struktúrák kiépülésével kell szembenéznünk. Az ő számukra a magyarkérdésnek az volt a lényege, hogy a magyar állam területén élők mintegy fele nem magyar ajkú. A mi számunkra a magyarkérdés lényege az, hogy a magyar ajkú népesség mintegy harmada nem a magyar állam területén él. Nekik a korai kapitalizmus kihívásával kellett szembenézniük, a mi Magyarországunk feladata a kifejlett kapitalizmushoz való felzárkózás." Talán lesz hatása az érvelésének, hiszen a magyar liberálisok az elmúlt évtizedben éppen a magyarkérdésnek ezt a vonatkozását vesztették szem elől. Kis János úttörőnek számít.

(Bibliai hangulat) Befutott a vonat, a húsvéti ünnepek előtt kihalt a Keleti pályaudvar. A falak tövében leterített kartonlapokon hajléknélküliek szunyókáltak. A Ferenciek terének aluljárójában az egyik kartonlapon alvó hajléktalant egy nagy eb őrizte. Mellette egy kisebb zsák, azon tartotta a koldus a kezét. A jelenet láttán megtorpantam az alvó ember előtt, a kutya vakkantott egyet, a gazdája viszont meg sem moccant. Egyszeriben valamiféle bibliai hangulatot éreztem a nagyváros aluljárójában.

(Budapest szerepe) Az Andrássy úton andalgok. Igen sok szerb szót hallok. Nem tudom, ki írja meg Budapest szerepét az elmúlt tíz év jugoszláviai, balkáni eseményeiben. A kilencvenes évek elején ide menekültek a fiatal katonaszökevények, nemcsak a magyarok, hanem a szerbek is. Ma sem tudom elfelejteni az egyik neofita patriótát, aki úgy beszélt Budapestről, mint megveszekedett szerbellenes erődítményről. A fiát azonban mégis ebben a városban rejtegette. Sokan voltak ilyenek. Később ide mentették a tőkéjüket a háborús nyerészkedők, akik rendszeresen lakmároztak az előkelő budapesti éttermekben, és sértődötten tették szóvá, hogy a magyar pincérek nem tudnak szerbül. Itt szőtték terveiket az ellenzéki szerb politikusok, éppen itt találkoztak rendszeresen a nyugati politikusokkal. Az Ellenállás mozgalom tagjai is ide járogattak. Ide vízum nélkül lehetett utazni, amikor már a csehek is, a lengyelek is, a szlovákok is kötelező vízumot vezettek be. S természetesen a görögök is, akit gyakorta Szerbia legnagyobb jóakaróinak neveznek.

(Kétpólusú pártvilág) Magyarországon egyre határozottabb körvonalakat kap a kétpólusú pártvilág. Vagy-vagy helyzet keletkezik - egyelőre azonban nagyobb kockázat nélkül. Az árnyalatokban gondolkodó embereknek viszont aligha lesz választási lehetőségük. Ok csak szavaznak.

(Aura) Azon töröm a fejem, hogy miért nevezte Márai Sándor Pestet gunyoros, komolytalan, érzelmes és pletykás városnak. És miért érezte magát gyakran idegennek Cs. Szabó László? Talán azért, mert túlságosan is érzékeny európaiak voltak? Igaz, a gunyorosság ma is ugyanezt jelenti, ami volt, de a pletyka már posztmodern jelenség, akárcsak a komolyta87