Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001

döbbenni, hogy a nemzeti érdek ma már nem azonos a nemzetállami keretek bálványozásával? Mi több, a kettő ellentétbe is kerülhet egymással.

(Bárányok és oroszlánok) Beletörődve mosolygok magam elé. Néhány kisebbségi magyar politikus a belgrádi sajtóban szelíden nyilatkozik, mint egy bárány, de bezzeg a kisebbségi magyar sajtóban vakmerőén felemeli szavát a kisebbség érdekében. Oroszlánbátorsággal küzdenek, állítják magukról.

(A siker titka) „A sikeres ember nagyon hasonlít a gyávához. Mindketten idejekorán el- iszkolnak, ha jön a veszély. Csakhogy a gyáva késve lopakodik vissza, a sikeres pedig pontosan akkor tűnik fel újra, amikor le kell aratnia a babérokat.", válaszolta a vidéki könyvtáros, amikor arról faggattam, hogy miért választotta a könyvtárosi pályát. „Nem vagyok sem gyáva, sem sikeres", mondta és elvonult a könyvespolcok mögé. Némán bólintottam. Végre-valahára találkoztam egy bátor emberrel. Úgy áll a könyvek között, mint egy mozdulatlan őrszem.

(Dézsmn és politika) Fellángolt a vita az újságokban. Meg az utcákon. Európa legkorrup- tabb országa vagyunk! A tömegek felháborodva ismételgetik: loptak a régiek, de eközben arról is diskurálnak, hogy lopni fognak az újak is. Az újságok az egész országra kiterjedő lopásokról és sikkasztásokról cikkeznek. A bácskai kisvárosok polgárai viszont mintha közömbösek lennének a nagy dolgok iránt, arról suttognak, hogy miként dézsmált a helyi hatalom. De csak suttognak. A miniszter és az Isten távol van, de a polgármester közel. Fiatalkoromban nem utaztam annyit Vajdaságban, mint most, hatvanévesen, s felelevenedik előttem Móricz Zsigmond világa. Lehet, hogy a nagy tolvajok végül is börtönbe kerülnek, de a kis, vidéki mesterkedők köztünk maradnak. S büszkén ülik a győzelmi tort. Nem lehet az egyik napról a másikra megváltoztatni az erkölcsi értékrendet, annál is inkább, mivel a morális és a politikai skizofrénia tovább mélyül. Predrag Jovanovic, a Transparensy Internacional nemzetközi korrupcióellenes bizottság jugoszláviai elnöke szerint az elmúlt tíz-tizenkét évben 6000 család uralkodott Szerbiában. Ez a dézsmapolitika mindenesetre lejáratja a kapitalista piacgazdaságon alapuló alkotmányos demokráciát, így hát nem lenne nagy meglepetés, ha Szerbiában a milosevici ólomidők után a liberális demokrácia weimari mértékű népszerűtlensége kerekedne felül.

(ígéret vagy valóság?) A közelmúltban valamelyik VMSZ-es politikus félreérthetetlenül leszögezte a Magyar Szóban: előbb „Vajdaság autonómiáját kell megvalósítani, ezt követően a kisebbségi autonómiát." Ami pedig nyilvánvalóan azt jelenti, hogy hosszabb időre el kell odázni a kisebbségi autonómiát, annál inkább, mivel a jelenlegi vajdasági platform tervezetben a kisebbségi autonómiáról szó sem esik. Vigasztaló, hogy a magyarországi politikai elit is másféle hangot ütött meg. Orbán Viktor, magyar kormányfő, a minap kijelentette: Vajdaság autonómiája a „régióban élő, nem kis létszámú szerb lakosság miatt elsősorban szerbkérdés, nem pedig szerb-magyar kérdés". Úgyszintén hasonló hírek érkeznek Starsbourgból is. Rasim Ljajic a Dánosban közzétett naplójában beszámolt arról, hogy az Európa Tanács nagyköveti értekezletén egyhangúlag támogatták a jugoszláv kormány kisebbségi törvénytervezetét, amely tartalmazza a személyi elvű autonómia csíráját is. De nem azt a legendáris „hárompilléreset", amellyel választásokat lehetett nyerni. Ezzel kapcsolatban vetődik fel bennem a kérdés, nem lenne jobb előbb valóra váltani a nemzetközi közösség által normaként megszabott kisebbségi autonómiát, s azután, ennek révén, napirendre tűzni Vajdaság autonómiáját? Ha a többség is akarja az utóbbit, persze.

85