Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 12. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001
nyos-fantasztikus rémtörténet is lehetne mindez, ha nem tapasztalnánk nap mint nap, hogy a „régi gárda" visszaszivárog a közéletbe, igaz sokszor új köntösben, de régi eszmékkel. (Együtt és külön-külön) Lehet, hogy a szabadságunkat együtt őrizzük, de értelmünket, továbbá a gondolkodás méltóságát külön-külön. (Multikulturalizmus) A nemzetek könnyen lesznek a tekintélytisztelet áldozatai. Erről győződtem meg az elmúlt évtizedben. De még e téren is áthidalhatatlan különbségek léteznek. Az egyik tekintély csalóka, a másik pedig ördögi. Ebben viszont még hosszú időn keresztül különböznek. Sokan ugyanis nem tudják, hogy a multikulturalizmus az áthidalhatatlan másság kultúrája. (Szerény búcsú) Vagy fél éve halt meg az egyik gyerekkori barátom. A fia illő módon eltemette az apját, aztán eladta az ingatlant és áttelepült Magyarországra. Meglátogatott, hogy búcsút vegyen. Szótlanul hallgattam az érvelését. Sietni kell, mielőtt életbe lépnek a schengeni törvények. Most még megkapaszkodik valahogy. Időben kell vándorbotot venni, mert később nehezebb lesz. Figyelmesen hallgatom a szavait. Nem merem neki feltenni azt a kérdést, amit magamnak sem vagyok képes feltenni. Arra gondolok, hogy a legjobb feltűnés nélkül hallgatni, csendben és udvariasan. (Fájó sebek) A közéletben egyféle frivol optimizmus terjeng. Tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi. Voltak köztünk apró tolvajok, ügyes sikkasztok, huligánok, de ezekre majd lecsap a törvény keze. Ne feszegessük a fájó sebeket, mondják, hiszen most a demokraták vannak hatalmon. És a bűnök? Mi lesz a bűnökkel? (Az olvasóról) Aki nem menekült a tapasztalatoktól, azaz kíváncsi volt a világra, amelyben élt, az előbb vagy utóbb úgy fog írni, mintha félrebeszélne. Aki akarja, hámozza ki belőle az igazságot. Az eszményi olvasó olyan, mint az orvos. (Az érthetetlenségről) Csak az álomban ismerhető még fel az élet. Egyébként felismerhe- tetlen és érthetetlen. Ezt minden nap tudomásul kellene vennem, nehogy valami ostoba félreértés áldozata legyek. (Legalisták) Kostunica pártjának funkcionáriusa egy nyilvános vitaesten kerek perec kimondja: Vajdaságot ezentúl Szerb Vajdaságnak kell nevezni. Az alkotmányra hivatkozom. Vajdaságnak Vajdaság az alkotmányos neve. Fölényesen mosolyog. Nem vonja vissza az állítását. Ilyenek a mi legalistáink. (Damaszkuszi út) Nagy a zsivaj a damaszkuszi úton. A hasbeszélők és a kuruzslók mindenkit túlkiabálnak. A vásári árusok kínálgatják a portékájukat. Mindenki a demokráciát dicséri. A politikusok ígérgetnek, rövidesen végére érünk ennek az útnak. Csak egy dologról illetlenség beszélni: a megbánásról. (Lotte Újvidéken) Egy kerthelyiségben ígértem neki egy könyvet. Azóta is abban a könyvben lapozgatok. Úgy érzem, csak ezt kaptam tőle emlékbe. Csendben visszavonulok, egyszer s mindenkorra belátom, hogy nem ajándékoz meg sírig szóló titokkal az élet. (Bácskai anziksz) A nagymama hosszú levelet írt az unokának, amelyben berni családi fotókat kért tőle. Miért ír olyan ritkán? Hogy van a család? Mit csinál az ükunoka? Tanul-e 83
